II. Világi költészet.
II. Világi költészet.
Az a több mint kétszáz esztendőre rugó időszak, mely az Árpádok fiágának kihaltától a mohácsi vészig terjed, írott emlékekben majdnem teljesen az egyházi szellem korának mutatkozott. E ténynek azonban nem szabad senkit megtévesztenie. A klastromok inkább megőrizték a saját emlékeiket; a mit a világi szellem alkotott, ritkán foglalták írásba, s az ilyfajta, szájhagyományban élő dolgok könnyen elkallódtak. Tárgyban és alkalomban nem volt hiány, a nemzet és magánosok élete gazdag táplálékot nyújtott a költészetnek. Toldi Miklósról és a Hunyadiakról mondák keletkeztek; a külfölddel való érintkezés útján ismeretessé vált a Roland-rege, s a hegedősök nem vetették meg, a mit jelenöknek regényes mozzanatokban gazdag változásai szolgáltattak.
Az énekmondók
Pannonia megvétele
Tar Lőrinc mondája
Szabács viadala
Kisebb énekek
Apáti Cantilenája
Virágénekek
