Pannonia megvétele
Pannonia megvétele
Tényleg az új iránynak megmaradt emlékei, a történeti énekek, a XV. század végénél nem korábbiak, noha itt-ott a régebbi szellemnek is mutatják nyomát. A Pannonia megvételéről szóló ismeretes »rímkrónika«, mint Arany János nevezte, a kornak e részt egyik legérdekesebb hagyatéka. Keltét, a mint ma ismeretes, az írás sajátságai alapján a XIV. századtól a XVI. század közepéig föl lehet tenni, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy az ének, a mint van, éppen Csáthi Demeternek munkája, ki a XVI. század első felében halt meg, s míg élt, mint nagy pápista ember s tán ép a ferenciek szerzetének tagja említtetik. De bárki s bármi volt, szerezte a versezetet ő vagy más, műve csak gyarlóság bizonyítványa, melybe ha némi fény is villanik, csupán onnét ered, hogy a régi, elpusztúlt népi költészetnek pár jellemző sorát – a legnagyobb valószínűség szerint – megőrizte. A fehér ló mondája, melyet a verselő beszél, nem ismeretlen a régi krónikákban, mely nálánál jóval korábbi keletű; de a következő részlethez nincs és nem is lehet megfelelő deák szöveg:
Kelem földén elkelének,
Az Cseken ők csekének,
Az Tetemben el-feltetének,
Érden sokat ők értének,
Százhalomnál megszállának.
Az Cseken ők csekének,
Az Tetemben el-feltetének,
Érden sokat ők értének,
Százhalomnál megszállának.
E soroknak ritmusa és betűrímei népi verselésre vallanak, szójátékuk természetének semmi köze a tudákos etimologizáláshoz, minő a krónika más helyén találkozik, s van bennök régi szó, melyet a középkor végén már nagyritkán ejtettek.* – A deákos ember, ki verse írásánál latin krónikát tartott kezében, régi énekekre eszmélhetett, a melyek, mint Szilády véli, maguknak a deák krónikáknak is forrásul szolgálhattak.
A Cseke és csekni szavakra v. ö. Szilády: Régi M. Költők Tára. I. k. 243. l. és Mózes, III. k. 13, 2.
