16. Humanista hagyományok a XVI. században. Hegegüs István
A dunai tudós társaság hagyománya nem szakadt meg. A XVI. század folyamán föléledt nemzeti költés mellett latin költők is léptek föl, kik Janus Pannonius babérai után törekedtek. Ugyde e költőknek a történelmi hűség lett törekvésük, mint azt Tinódinál találjuk, sőt még Zrínyi is mentegetőzik azért, mi költői hivatásának legszebb diadala, hogy eltért a történeti valóságtól. Legjellemzőbb ez irány – mondjuk e visszaesés – mindjárt II. Lajos idejében. STIEROCCHSLnek, költői neve Taurinusnak: Staurowachia c. eposza, mely Lucanust utánozza hangjában, fordulatokban, sőt némikép epikus gépezetben is, de azért az előszóban, melyet 1518. januárjában Gyulafehérvárt ír, kijelenti, hogy a történelmi valót kell mindenekelőtt tiszteletben tartani. Ez eposzban még a renaissance fuvallata érzik: ezután a történeti epikára hajlik az összes költők figyelme.
Az olaszországi összeköttetést a német egyetemek hatása váltja föl; de azért, kivált a század végén, Báthori Zsigmond udvarában ismét az olasz míveltség gyakorol befolyást, olaszországi egyetemeken képzett férfiak művelik a történetírást és költészetet. A császár osztogatja a »poeta laureatus« címet. A költők kiválóan két műfajt művelnek: epikát és pedig elegikus mértékben, s még az ugyane versben megszólaló lírai fajokat: valódi elégiát, epigrammákat. A jambus és a hendekasyllab alakjában meg-megszólal a gúny is.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.