Az énekszerzés új iránya
Az énekszerzés új iránya
A külföldi iskolákról hazatért ifjak lesznek az új szellem első hirdetői. Ők hozzák haza mind az új hitelveket, mint a külföldön régóta kedvelt regés-könyveket, s itthon nemcsak új tartalmat, hanem egészen új irányt adnak az énekszerzésnek. Mert – kivált eleinte – ők maguk az énekszerzők, kik itthon mint papok, tanítók, jegyzők, udvari íródeákok állandóan egy-egy községben vagy valamely előkelő ember udvarában élnek s első sorban híveik vagy uraik lelki épülésére, mulattatására szerzik énekeiket. De nekik ez legtöbbször csak mellékes foglalkozásuk volt. Nagy számmal voltak azonban kívülök olyan énekszerzők, kik az énekmondást mesterségszerűen űzték, néha állandóan vagy rövidebb-hosszabb ideig egy pártfogó szárnyai alatt, másszor egyik várból vagy városból a másikba vándorolva, főkép a véghelyeken, melyeknek vitézi népét buzdították, vígasztalták, mulattatták. A kit szívesen látnak, szívesen maradt; a ki megúnta a kóborlást, letelepedett s mint írástudó vagy zeneértő ember íródeákká, tanítóvá vagy kántorrá lett.
A legtöbbnek életéről nem is tudunk többet, mint e jegyzetet, mert szerénységök csak ennyit rejtett a versfőkbe vagy az utolsó versszakba.
