Delimán és Kumilla
Delimán és Kumilla
Delimán ezalatt úttalan útakon bújdosik, Kumillával összetalálkozik: s a két szív boldogságban forr össze. A verten vert török tábor és kiengesztelődött szultán követe fölkeresi s a hőst Kumilla kezének jutalmával hívja vissza harcba. Delimán kész, a nő balsejtelmeinek ellenére indúl véle együtt; Kumilla ellankad, inni kér, Delimán szomakjában vizet hoz számára: a szomakba sárkány vére hullt, a víz megmérgeződött és Kumilla elveszett miatta. Delimán szerelmi bánatában és őrjöngésében oroszlán módjára ordít, ruháit letépi, meztelen járja az erdőket, tövestül szaggatja a fákat; aztán magáhz térve fegyverbe öltözik, hogy bossszút álljon a keresztyéneken. De isten vezeti az emberek dolgát. Az védi Deli Videt is, hogy a törökök a maguk táborában föl nem ismerik; míg felesége, Barbara, ki török leányból derék magyar menyecske lesz, török harcos képében fölkeresi, s a hírvivő szerecsent, ki ép ura hollétéről akarja a szultánt értesíteni, lováról ledöfi. A kerekedő zavarra ott terem Deli Vid is, nejét a zajongók elől a Karabulra kapja és Szigetbe ragadja, hol megjelenésére annál nagyobb az öröm, mert már halottnak hitték. Elbeszéli a törökök dolgát; de Zrinyi meg nem retten, ép elméjét és nagy szívét a török vesztére tartja, mely új tanácsot ül.
