L. Széchy Károly: Gróf Zrinyi Miklós. A magyar történelmi társulat kiadása. Budapest, 1896.
Amit a legeredetibb magyar lantos, Petőfi, a legeredetibb magyar elbeszélőről, Aranyról, nemzeti epikánk utolsó nagy képviselőjéről állít, hogy tenger mélységéből egyszerre bukkana ki tűzokádó gyanánt: teljesen illik nemzeti epikánk első nagy költőjére, az »Ádriai tenger Syrenájá«-ra: Zrinyi Miklósra is. Előtte csak kezdetleges kisérletek vannak, mert mondai és történeti elbeszéléseink egyszerű énekek, melyeknek költői a tudatos műalkotás titkairól, törvényeiről, eszközeiről sejtelemmel sem bírnak: írnak, a hogy ösztönük sugallja, célzatuk csábítja, szenvedélyök ragadja őket. Eszméjök még akad, de rendszerint nem költői; ellenben mind az, a mi az alkotó költőre és költői alkotásra vall: szerkezet, jellemzés, lelemény, felöltöztetés Zrinyi elődjeinél teljesen ismeretlen. Zrinyi Miklós egyszerre az igazi költő ragyogó nagyságában bukkan elő e kezdeties kisérletek után. Nem szakít, nem szakíthat egészen a múlttal, zordon nyelve és fogyatékos verselése krónikás elbeszélőink hagyománya; de tüneményes tehetségének, eredeti egyéniségének, művészi tudatosságának erejével mégis szerencsésen különbözik s meredek magasságban válik külön tőlök.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.