Zrinyi téli hadjárata 1664-ben
Zrinyi téli hadjárata 1664-ben
Zrinyi január közepén a Murán átkelve Babócsát és Berzencét megveszi, ezt az egész vidéket fölmenti, a szigeti törököket megveri, Pécs városát megvívja, a pozsegai törököket megszalasztja, az eszéki, tornyokkal és várdákkal megerősített nagyszerű hidat lerombolja, s ezzel a szultán összeköttetését a hódoltsággal elvágja, tömérdek veszteséget okozva emberben, marhában, lőszerben, végre Segesdöt elfoglalja és visszatér Zrinyivárba. Egész Európa bámúlt e gyors és vitézi meneten: a pápa köszönő levéllel, a király hercegi címmel tüntette ki, Stájerországban és Regensburgban ünnepélyes körmeneteket tartottak győzelmeinek örömére: a hős híre és dicsősége ormán állott. Csak Montecuccoli gúnyolódott és forrt ellene, ő és társai annál inkább törekedtek megrontani. Befolyásuk következtében Zrinyi nemcsak a háború fővezére nem lehetett: de még seregének vezérletében is osztoznia kellett Strozzi és Hohenlohe tábornokokkal, a mi kínos kudarcot okozott. Mert Kanizsa megvétele, a mit remélt, a tüzelő és várvívó szerek gyarlósága miatt nem sikerűlt; a nagyvezér megtámadása, a mit sürgetett, Hohenlohe ellenzésére, a keresztyénség magasabb érdekeinek megóvása végett elmaradt: a német vezérek nem nyugodtak, mig a török elől biztosságba, a Mura mögé nem menekűltek. Zrinyi mint a szárnyatörött sas hullott alá a magasból. Következett Montecuccoli mentő küldetése és azzal a Zrinyi teljes romlása. Mert az várából az őrséget kiparancsolta; s a török, hősünk szeme láttára, a mi sokkal nagyobb seregünk szeme láttára foglalta el és robbantotta fel azt. S következett a szent-gotthárdi csata és vasvári béke; minden igaz hazafinak elborulására és elkeseredésére. Zrinyi csáktornyai otthonába vonúlt, felesége: gróf Löblin Zsófia és két kis gyermeke körébe; majd a csáktornyai erdőségben vadászgatott Bethlen Miklós és Vitnyédi István társaságában, mig november 18-ikán egy vadkan áldozatául esett.
Korában a magyarság legelső költője és hőse volt, s mint epikai elbeszélő és hadtudományi író ma is a legelsők között foglal helyet: mert lelkéből a nemzet lelke szólt, kardjában a nemzet vitézi ereje villogott. Nagy és magasztos eszméjének megvalósulása: az ország felszabadítása a török alól, melyért írt és küzdött, nem rajta múlt. Minthogy nem magának, hanem fajának élt, mint az örök nemzeti géniusz megtestesítője: neve, emléke, dicsősége, fénye is örök; nemcsak magára, de egész fajára ragyog vissza.
