Az iskolai drámák előadása
Az iskolai drámák előadása
Minél tágabb körben mozgott a dráma cselekvénye, annál élénkebb hatást keltett. Az egyoldalú, rideg bibliai történeteket, az unalmas szomorújátékokat és moralitásokat nem igen szerette a közönség; inkább óhajtotta a mulattató víg darabokat. Egyik-másik szerző aztán erősen kikel a közönség ízlésének ilyetén elfajúlása ellen. »A merő tréfákat lesik, áhítják az komédiákban, – mondja Benyák Bernát egyik tragédiájában, – melyek ha szüntelenül elő nem kerűlnek, csak csekély itélettel vagynak az egész játék felől.«
A színművek forrásai a biblián kivül leginkább a görög és latin klasszikusok művei, a középkori regényes elbeszélések és a külföldi drámaírók művei voltak. A hazai történetből merített tárgyak közt legkedveltebb volt Salamon király története; Imre, Béla, Zsigmond, Hunyadi János, Mátyás, István vajda, Zrinyi Miklós, Nádasdy, Koháry, Erdődy, stb. szintén több változatban van feldolgozva.
A szerzők igen kiméletlenül bántak forrásaikkal. Hihetetlen arányban találkozunk a plágium mindenféle alakjával; elferdítések, eltorzítások, átírások egyszerű címváltoztatással, rövidítések stb. igen ismert és használt dolgok voltak iskolai drámaíróink kezében. A néző-közönség nem kutatta a forrást, a szerző tanár pedig nem szánta nyilvánosságra s előadás után rendesen elvetette a könnyű szerrel írott darabot.
