SZERZETESI SZABÁLYOK.
SZERZETESI SZABÁLYOK.
A FÉRFI ÉS NŐI szerzeteseknek évtizedről-évtizedre szaporodó kolostorait különböző regulák azaz szerzetesi szabályok tartották rendben. A benedekrendi, ciszterci, premontrei, ágostonos, kartauzi, domonkosrendi, ferencrendi és pálosrendi szerzetesek többé-kevésbé szigorú törvények szerint rendezték be életüket. A kolostor főnöke gondosan ügyelt a regulák megtartására. Ezek a szerzetesi szabályok a felkeléstől a lefekvésig úgyszólván minden lépést körültekintően szabályoztak. Az élet örömeit eltiltották, az önsanyargatást előmozdították, az istenes buzgólkodást megkövetelték. A regulák világosan mutatják, hogy a kolostori élet szigorúságát csak a túlvilági jutalomban való rendíthetetlen hit tudta elviselhetővé tenni. A középkor vége felé már nem ragaszkodtak szorosan az előírás betűihez. Szabadabb szellem kezdett uralkodni a kolostorok falai között s a kolostorokon kívül is feltűnt a barátok szabados élete. A reformáció sikereinek útját a regulák félredobása egyengette.
A legrégibb magyarnyelvű szerzetesi szabályok a Birk-töredékben találhatók. Szövege az 1484. évből való: latin szerzetesi szabályok nyomán készült fordítás a margitszigeti domonkosrendi apácák számára. Fordítója, Váczi Pál domonkosrendi szerzetes, teológiai doktor, egyike volt a jelesebb középkori magyar kéziratmásolóknak és könyvfestőknek. Rendjében a hittudományokat tanította. Kis kézirata két részre oszlik: az első Szent Ágoston reguláit, a második a domonkosrendi apácák szabályait foglalj a magában.
A Birk-töredéken kívül több későbbi kéziratban is vannak szerzetesi szabályok, így az 1519-ből való Lányi-kódexben és az 1525-ben másolt Vitkovics-kódexben. – Nyomtatásban 1537-ben jelentek meg legelőször magyarnyelvű regulák: Annotationes in regulam divi Augustini episcopi hungarico sermone luculentissime donatam, in gratiam fratrum eremitarum ordinis Sancti Pauli primi eremitae. Velence, 1537. Szent Ágoston reguláinak ez a magyar fordítása Bánffy Gergely pálosrendi szerzetes munkája. Gergely atya – Gregorius Coelius Pannonius – híven és tűrhető magyarsággal tolmácsolta latin eredetijét. Életéről nem sokat tudunk. Előkelő magyar nemzetségből származott, a romai Coelius-hegyen a Szent Istvánról nevezett monostor előljárója volt, nyomtatásban is megjelent latinnyelvű hittudományi munkáival a külföldön becsült nevet szerzett. Regulás könyvét magyar szerzetestársainak lelki épülésére adta ki velencei működése alatt.
Kiadások. – A Birk-töredék a bécsi Nemzeti Könyvtár tulajdona. 4 levélből áll. Általánosabban ismert neve, de helytelen neve Birk-kódex. Nevét a bécsi császári udvari könyvtár egykori igazgatójának, Birk Ernőnek, emlékére kapta. – Szövegét először Kluch János közölte: Ismeretlen magyar nyelvemlék 1474-ből a bécsi udvari könyvtárban. Magyar Könyvszemle. 1889. évf. – Mutatványt adott belőle Zolnai Gyula; Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Újabb teljes szövegközlése Katona Lajostól: Nyelvemléktár. XV. köt. Budapest, 1908.
Irodalom. – Horvát István: Vátzi Pál magyar kézirata. Tudományos Gyüjtemény. 1835. évf. – Toldy Ferenc: Az ó- és középkori magyar nemzeti irodalom története. II. köt. 3. kiad. Pest, 1862. – Csontosi János: Adalék a magyarországi XIV–XV. századi könyvmásolókhoz és, betűfestőkhöz. Magyar Könyvszemle. 1879. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Budapest, 1893. – Kluch János: id. kiadás. Magyar Könyvszemle. 1899. évf. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Dézsi Lajos: Szent Ágoston reguláinak magyar fordítása Bánffy Gergelytől 1537-ből. Budapest, 1900. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle. 1902. évf. – Katona Lajos: Nyelvemléktár. XV. köt. Budapest, 1908. – Szarka Gyula: Váci Domonkos-konvent története. Budapest, 1912. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Melich János: A Birk-kódexről. Magyar Nyelv. 1917. évf.
