A honfoglaló magyarság megélhetését döntő mértékben az állattenyésztésre, a legeltető pásztorkodásra alapozta. Minthogy a társadalom többsége pásztorkodott, joggal nevezhető pásztornépnek is. A Kárpát-medencében jellegzetes nagyállattartó népként jelent meg, ami azt jelenti, hogy elsősorban szarvasmarhát és lovat tenyésztett, kisebb mértékben juhot. A tipikusan nomád népekkel ellentétben nem hiányzott gazdaságából a sertés és a tyúk sem.
Az állattartó pásztornépek többsége csupán néhány háziállatfajt tenyésztett, ezért egy-egy állatfaj jellegadó, meghatározó jelentőségű lehetett a gazdaságukban. A csupán néhány állatfajra alapozott állattenyésztés vezetett a nomád társadalmak születéséhez (rénszarvas, tevés, lovasnomadizmus). Megszokott jelenség, hogy a döntő mértékben állattartásra szakosodott nép tőkevagyonnak tekinti állatállományát, s hozadékait (például tej, szőr, trágya, munkavégzés) csak részben hasznosítja. Mégsem szívesen csökkenti az állományt, mert az egyoldalú állattartó gazdaság nem biztos létalap. A nomád állattartókat az aszály, a vele járó víz- és legelőhiány, a dögvész minden jószágától megfoszthatja. Egyébként is rászorul a földműves népek és városok termékeire, melyeket évezredek óta cserekereskedelem (vagy rablóhadjára-tok) révén szerez meg.
A magyarság gazdasága a honfoglalás előtti századokban sem egy-két állatfajra alapozódott, megélhetését részint földművelésre, iparűzésre, halászatra stb. alapozta. Földművelő gazdaságának súlya a 11–14. század folyamán fokról fokra növekedett. Tisztán állattartással foglalkozó gazdaságai a később érkező néptöredékeknek (kunok, jászok, vlachok) voltak, majd az árutermelésre szakosodott rétegeknek (pusztabérlők, tőzsérek, „magatarti” juhos gazdák).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.