AZ ASZTALOS SZERKESZTÉSŰ „LÁDA”

Full text search

AZ ASZTALOS SZERKESZTÉSŰ „LÁDA”
Az asztalosmódszerekkel szerkesztett ruhásládának a megjelenése hazánkban már ezt megelőzően, a 13. századból is kimutatható. Német eredetű jövevényszavunk, a láda ugyanis lehetőségeket nyújt arra, hogy segítségével következtethessünk az asztalosipari termékek meghonosodására és térnyerésére. Ez a szó a régebbi magyar nyelvben – sőt, a népnyelvben még a közelmúltban is – az asztalosműhelyből kikerült ládát jelölte, szemben az ácsolt láda megnevezésére használatos szekrény szóval (K. Csilléry 1951: 261–262).
Hazánkban a legelső olyan személy, akiről tudjuk, hogy volt már ilyen ládája, Margit, IV. Béla királynak 1246 táján, három és fél éves korában zárdába adott leánya. Ládának mondja ezt a nevezetes bútordarabot Szent Margit legendája, márpedig az az apáca, aki a latin nyelven megfogalmazott szöveget 1300 és 1320 között magyarra fordította, Margit zárdájából való volt, és így személyesen ismernie kellett magát az ereklyeként őrzött tárgyat is. Hinnünk kell neki tehát, hogy a megfelelő kifejezést használta. De ismerhette ezt a ládát a legenda reánk maradt példányát 1510-ben másoló, ugyanott élő Ráskai Lea nővér is (K. Csilléry 1982a: 265–266).
Kelengyebútor, a korabeli szokásoknak megfelelően, megillette „Krisztus menyasszonyát” is, hogy szerény értékeit abban tárolhassa; a királyi udvarból érkező leányé pedig joggal lehetett korszerűbb és művesebb kivitelezésű a társaiénál. Azt is tudjuk, hogy Margit nővér az övét kulcsra zárta, mivel benne rejtegette az önsanyargatáshoz használt eszközöket – amint az a főnöknőjének a szentté avatás érdekében 1276-ban tett vallomásából kitűnik.
Azt, hogy miként is nézhetett ki Szent Margitnak a – valószínűleg a török hódoltság idején elpusztult – ládája, ma már nem tudhatjuk. A firenzei Santa Maria Nuova kolostorból maradtak ugyan fenn olyan „apácaládák”, amelyek asztalosmódszerrel készültek – összeszögelve a ládatest sarkain és vaspántokkal megerősítve; festett díszítéssel, ami családi címerekből, kegyes jelképekből és jelmondatokból állt –, ezek azonban már a 14. századból, sőt az 1400 körüli évekből valók (lásd pl. Windisch-Graetz 5011982: 193. kép, 104). Az észak-németországi Ebstorf kolostorában ennél korábbról, már az 1170-es és az 1260-as évekből is megőrződtek asztalostechnikával készült ládák – hasítással nyert vaskos deszkákból, faszögekkel összeerősítve; szerény díszüket a vasalás mintásan kiképzett végződései adták. Ezek a ládák azonban liturgikus öltözetek, illetve a kolostor iratainak a tárolására szolgáltak, az apácák viszont itt még egészen 1500-ig ácsolt ládával érkeztek a szerzetbe (Appuhn 1984: 50–57).
Asztalosszerkesztéssel készült, azaz sarokdúcok alkalmazása nélkül megépített ládák legkorábbi hazai ábrázolása az 1360 körül keletkezett Képes Krónikában található: a betegen fekvő Szent István ágya előtt áll két ilyen, pántokkal átfogott, domború fedelű utazóláda (lásd pl. Szabolcsi 1954: 12–13).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi