ÓPUSZTASZERI NEMZETI TÖRTÉNETI EMLÉKPARK SZABADTÉRI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYE, ÓPUSZTASZER
ÓPUSZTASZERI NEMZETI TÖRTÉNETI EMLÉKPARK SZABADTÉRI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYE, ÓPUSZTASZER
Legfiatalabb regionális szabadtéri múzeumunk nagyobb létesítmény, az ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark része, amely egy kis szabadtéri néprajzi gyűjteményt is tartalmaz. Juhász Antal 1973-ban készítette el a gyűjtemény tudományos koncepcióját, és 1979-ben megkezdődött az épületek áttelepítése és felépítése.
320Az ópusztaszeri Néprajzi Gyűjtemény az eddig bemutatott regionális múzeumok tartalmától lényegesen eltérő építészeti hagyományt őriz. A kiválasztott épületek Csongrád és a történeti Csanád megyéből származnak, arról a dél-alföldi tájról, ahol a szabadkéményes, búboskemencés, háromhelyiséges parasztház már a 18. században domináns háztípus volt és a mezővárosokban és vonzáskörzetükben a gyors agrárfejlődés miatt már a 19. században megindult a polgárosodás. A hatalmas méretű külterjes gazdálkodás mellett a 18–19. században kialakultak a tájon azok a foglalkozások (hajóácsok, halászok, pásztorok, kereskedők, iparosok) és monokultúrák (paprika, hagyma, bortermelés, hízómarha stb.), amelyek a falun és mezővároson élők életmódját jellegzetes vonásokkal gazdagították.
Az ópusztaszeri Néprajzi Gyűjtemény arra törekedett, hogy ezeket a jellegzetes vonásokat a szabadtéri néprajzi múzeum kialakult módszereivel, épületekkel és azok berendezésével ábrázolja. Az áttelepített, illetve hiteles másolatban felépített, egy képzeletbeli utca két oldalán sorakozó épületek a fent vázolt életformákat tükrözik. A Gyűjteményt kovácsműhely, tűzoltó szertár, szélmalom, kocsigyűjtemény, a mesterséges tó mellett halászkunyhó, hajóépítő műhely, egy fából készült tiszai hajó egészíti ki. A regionális gyűjtemény a 80-as évektől látogatható, építése a 90-es évek elejére befejeződött (Juhász A. 1988a).
