A FÉRFIAK HAJ- ÉS FEJVISELETE
A FÉRFIAK HAJ- ÉS FEJVISELETE
A férfiak haj- és fejviselete nem olvadt össze olyan elválaszthatatlan egységbe, mint pl. az asszonyok hajkontya a „felvarrt”, feltűzött főkötővel. Ebből adódóan a különféle fejrevalók alatt évszázadokig csak kicsiny módosulásokkal változó női hajviselettel szemben a teljességgel látható, szakáll- és bajuszviselettel összehangolt férfi hajviselet rugalmasan követte a divatváltozásokat.
709A különféle egyházi és világi, a hajviseletet szabályozó rendeletek értelmében, amelyek sokszor rövid időn belül megváltoztak, és politikai tartalmuk miatt egymásnak ellentmondóak is lehettek (Klaniczay G. 1982), gyakran változott a haj hossza, s hol borotválkoztak, hol pedig bozontos szakállat viseltek a középkori férfiak. A „békés” keresztény Európában a sima arc és a hosszú haj a „szabad ember” jele volt. Egyes korai források viszont a hosszú hajat görögösnek ítélték a németes, rövidre nyírt hajjal szemben, a tövig nyírt hajat pedig keleti viseletnek tartották. A korról korra módosuló, leginkább a haj hosszában változó frizurára befolyással lehettek a háborús évek: a hosszú hajat harcba indulva megkurtították; befolyással lehetett pl. egy rajongott erdélyi fejedelem, akit hívei borotvált, üstökös fejükkel is utánoztak; vagy egy királyi rendelet, amelynek nyomán a 17. században franciás, vállra göndörödő hajat viselt az úr és nyomában a paraszt. A 18. századi udvari körök, főrangú férfiak rizsporos, zacskóban hordozott haját, ill. ilyen formára fésült parókáját az egyszerű nép, a parasztság nemcsak nem viselhette, de az számára használhatatlan is lett volna. A parasztemberek – ha mégiscsak megnövesztették hajukat – munka közben felkötötték, az asszonyokhoz hasonlóan felfonták. A múlt század második felére a polgári, városi férfidivat és a katonáskodás tette csak elavulttá ezt a hajviseletet.
Bár egymagában az éppen felkapott fésülési mód, sima vagy szakállas, bajuszos férfiarc is elárulja egy adott közösségen belül viselője családi helyzetét, társadalmi állását, és kapcsolódik életkorához is, a különféle fejrevalókkal válik teljessé az a sokrétű megkülönböztetésre alkalmas jelrendszer, amely a történeti korokra, tájakra vonatkozóan is kifejezi a parasztférfiak helyzetét.
