KÁSAÉTELEK
KÁSAÉTELEK
A gabonafélékből főtt kása régi, a gabonatermeléssel egykorú ételtípus. A magyarban a kása szó jelenti a hántolt egész szem és a darált nyersanyagot, valamint a belőlük főtt sűrű ételt egyaránt. A korban későbbi lisztpépek használatuk szerint – és gyakran terminológiájukkal is – ugyancsak a kásaételek közé sorolódtak. A középkor végére Magyarországon a gabonafélék használata differenciálódott. Kásaételekhez a kenyérnek alkalmatlan gabonákat, kölest, árpát, csekély mértékben a zabot is használták. Hozzájuk csatlakozott új növények a 15. században meghonosult hajdina és a 17. században belépő kukorica. Rizs korábban a levantei kereskedelemben Ázsiából érkezett Európába. A késő középkorban már a Pó-síkságon is termelték Olaszországban.
A KÁSAÉTELEK SZEREPE A KORA ÚJKORBAN
KÁSAÉTEL-FORMÁK AZ ÚJKORI PARASZTSÁGNÁL
A KÁSÁK-PÉPEK SZEREPE AZ ÉTKEZÉSEK HIERARCHIÁJÁBAN
KÁSA AZ ÜNNEPI ÉTKEZÉSEN
