GYÜMÖLCSKENYÉR
GYÜMÖLCSKENYÉR
Délnyugat-Dunántúlon a karácsony előtti utolsó kenyérsütésnél egy-két cipót vagy kenyeret aszalt gyümölccsel dagasztottak. Az ott szokásos rozslisztből készült tésztába főtt, apróra vagdalt körtét, almát, szilvát kevertek. Az ilyen gyümölcsös kenyér Svájc keleti harmadától Dél-Németországon át Ausztriáig nagy összefüggő területen szokásos volt, és a 17. században már kialakult szokásrend vette körül. A dunántúli előfordulás az elterjedésterület keleti széle, a nyugatabbról ismert szokásrend nélkül. Magyarországon felvágása nem volt ünnepélyes, már karácsony előtt hozzákezdtek. Az aszalt gyümölcs miatt szerepe böjti csemege volt az advent utolsó hetében. Éppen ezért az Őrség zárt református tömbjében hiányzott. Egyébként a szentgotthárdi járásban volt minden háztartásra kiterjedően általános és legtovább használatos. Egy következő övezetben 1880–1920 között már visszaszorult, sok helyt pedig nem a parasztok, hanem a falusi értelmiségi és polgári családok készítették (Kisbán E. 1961).
