RÉGI PÁROS TÁNCOK
RÉGI PÁROS TÁNCOK
A tánchagyományunk régi rétegébe tartozó botolók, pásztortáncok és ügyességi táncok, valamint az ugrós páros változataira is érvényesek e tánctípusok múltját meghatározó tanulságok és stílusjegyek. Az így kirajzolódó összkép árnyaltabbá tételében további támpontot ad az individuális páros táncokra oly jellemző csalogatás (Pesovár E. 1967a). Ez a tánc nyelvén megfogalmazott szerelmi líra, a közeledést és elutasítást kifejező udvarló formula változó megjelenése nyomon követhető a páros táncok egész történetében, s mint állandóan ható, új formákat létrehozó tényező egyik legszembeötlőbb vonása e műfaj történetének.
A különböző csalogatós formulák alapján rajzolódnak ki ugyanis a páros táncok főbb típusai, s az európai tánchagyomány szinte áttekinthetetlen szövevényében e leglényegesebb vonásra összpontosítva ismerhetők fel az egyes történeti korszakokra jellemző páros táncok jegyei. Ugyancsak a csalogatás formulái és az ezekben testet öltő magatartásformák alapján értelmezhetők a szűkszavú történeti források, az egy-egy mozzanatot megörökítő ábrázolások is, melyek igazolják a különböző típusok múltját, a magyar és európai tánckultúrában megragadható helyét és szerepét.
KÜZDŐ KARAKTERŰ PÁROS
UGRÓS PÁROS
FORGÓS-FORGATÓS PÁROS A TÖRTÉNETI FORRÁSOKBAN
FORGÓS-FORGATÓS PÁROS A TÁNCHAGYOMÁNYBAN
