LASSÚ LEGÉNYES TÁNCOK
LASSÚ LEGÉNYES TÁNCOK
A régi és új férfitáncok átmeneti ága az erdélyi lassú legényes táncok családja. E tánccsalád átmeneti jellegénél fogva kevésbé egységes a zenei-formai tekintetben egynemű régi legényeseknél. A több irányba elágazó típusok különböző fokozatokban tartalmazzák az új verbunkstílus jegyeit. A legényes és a verbunk vonásai az egyes típusokban 336eltérő arányban s más módon vegyülnek. A verbunk jegyeit maradéktalanul még egyik sem hordozza, és a legényes-ugrós táncokkal való kapcsolatuk sem szakadt meg.
Összefoglaló vonásuk a zene tempójának megváltozása egyszerű lassulás, kiszélesedés a kísérő kontraritmus változása útján, melyek a tánc alapritmusát alakító tényezők. Az átalakulás mindegyik típus zenéjében végbement, de ezt a táncritmika különböző mértékben követte. Az egyes típusokban a 
-os metrumú, szinkópás ritmusú legényes táncok különböző fokozatú átalakulása észlelhető a 
-es alapmozgású verbunktáncok felé. A zene és táncritmus közötti harmónia az egyes típusokban mintegy fejlődési fáziskülönbségekkel valósul meg. A közép-erdélyi verbunkban például teljesen ellentmond egymásnak a zene -es metrikája és a tánc -os alapritmusa, míg a ritka legényes következetes kettősséget mutat. A Szamos-völgyi lassú magyarban pedig a tökéletes metrikai illeszkedés miatt már csupán a közvetlen motivikai kapcsolatok utalnak a legényesre.
-os metrumú, szinkópás ritmusú legényes táncok különböző fokozatú átalakulása észlelhető a -es alapmozgású verbunktáncok felé. A zene és táncritmus közötti harmónia az egyes típusokban mintegy fejlődési fáziskülönbségekkel valósul meg. A közép-erdélyi verbunkban például teljesen ellentmond egymásnak a zene -es metrikája és a tánc -os alapritmusa, míg a ritka legényes következetes kettősséget mutat. A Szamos-völgyi lassú magyarban pedig a tökéletes metrikai illeszkedés miatt már csupán a közvetlen motivikai kapcsolatok utalnak a legényesre.
A lassú legényes táncok sokrétű dallamkincsében a következő három dallamritmikai, illetve stíluskategória különíthető el: 1. a 2/4-es -es alapritmusú hangszeres kanásztáncdallamok; 2. a 4/4-es, -es alapritmusú, a pontozott alkalmazkodó ritmust és a – 19. századi műzenei és idegen hatásokat is magába olvasztó – verbunkoszene stílusát viselő hangszeres zene; 3. a 8, 16 szótagos és Jaj-nóta típusú 6/8-os és 4/4-es alkalmazkodó ritmusú táncdallamokkal kapcsolódó lassú -es alapritmusú, közép-erdélyi hangszeres tánczene.
-es alapritmusú hangszeres kanásztáncdallamok; 2. a 4/4-es, -es alapritmusú, a pontozott alkalmazkodó ritmust és a – 19. századi műzenei és idegen hatásokat is magába olvasztó – verbunkoszene stílusát viselő hangszeres zene; 3. a 8, 16 szótagos és Jaj-nóta típusú 6/8-os és 4/4-es alkalmazkodó ritmusú táncdallamokkal kapcsolódó lassú -es alapritmusú, közép-erdélyi hangszeres tánczene.
E három kategória alapján válnak el egymástól a ritka legényes, az erdélyi verbunk és a lassú magyar – ritmika és struktúra tekintetében is eltérő – területi típusai.
A lassú legényes egyik fajtája a Mezőség nyugati felén, a Borsa és Kis-Szamos völgyében, valamint a kalotaszegi kisnemesi, románokkal vegyes falvakban – ritka legényes, ritka tempó, ritka fogásolás, ritka magyar néven – ismert. Gyakran a legényessel összekapcsolva (Szék: sűrű-ritka tempó, Ördöngösfüzes: sűrű-ritka fogásolás) vele egyenrangú gyakoriságban alkalmazzák. Korábban a táncciklus kezdetén, ma a táncszünetekben versengésszerűen táncolják egyéni, kettes, valamint kis- és nagycsoportos, szabályozott formákban.
A lassú tempójú (Mm. = 70–90) 
vagy 
kontraritmusú, hangszeres kanásztáncdallamaiból egy-egy helyen 4-5 dallamot alkalmaznak. Ritmikáját a zenei metrummal egybevágó lassú -os és az elaprózott -os értékek következetes váltakozása jellemzi, ez a csak -os alapritmust alkalmazó legényes ritmikájánál nagyobb változatosságot jelent.
= 70–90) vagy kontraritmusú, hangszeres kanásztáncdallamaiból egy-egy helyen 4-5 dallamot alkalmaznak. Ritmikáját a zenei metrummal egybevágó lassú -os és az elaprózott -os értékek következetes váltakozása jellemzi, ez a csak -os alapritmust alkalmazó legényes ritmikájánál nagyobb változatosságot jelent.
Motívumkészlete a mezőségi sűrű legényessel megegyezik, 8-10 motívumból áll, ugyanis ennek lényegében lassított figurázó és meggyorsított csapásoló motívumait alkalmazzák. A lassú 
ritmusú figurázások néhány egyszerűbb hegyező-sarkazó, csavaró-lábköröző és lépő-sétáló motívumból állnak. Az összetett, hosszabb, 5-8 tagú gyors, pergő csapások 
és 
ritmusúak.
ritmusú figurázások néhány egyszerűbb hegyező-sarkazó, csavaró-lábköröző és lépő-sétáló motívumból állnak. Az összetett, hosszabb, 5-8 tagú gyors, pergő csapások és ritmusúak.
A ritka legényes is 8 ütemes pontokra tagolódik (bár néha feleződnek vagy metszet nélkül megkétszereződnek az egységek). A csapásoló pontok motívumtartalma a ritmikai szerkezet módosulása miatt eltér a legényesétől. E gyors elaprózott motívumokból ugyanis kétszerannyi (16) zsúfolódik a 8 ütemes pontokba, minta -os ritmusú figurákból. A pontok záróritmusa 
ritkábban 
a csapásoké pedig 
Leggyakoribb pontszerkezetei: aaaav, aaab, ababv, aabc. A táncot 16–20 337pont terjedelemben, olykor hosszabban is táncolják. A gyakori pontismétlések és a következetes visszatérések (ABABAB… stb.) egyhangúságát a lassú figurázó és a virtuóz, zsúfolt csapásoló pontok szembetűnő különbsége ellensúlyozza.
-os ritmusú figurákból. A pontok záróritmusa ritkábban a csapásoké pedig Leggyakoribb pontszerkezetei: aaaav, aaab, ababv, aabc. A táncot 16–20 337pont terjedelemben, olykor hosszabban is táncolják. A gyakori pontismétlések és a következetes visszatérések (ABABAB… stb.) egyhangúságát a lassú figurázó és a virtuóz, zsúfolt csapásoló pontok szembetűnő különbsége ellensúlyozza.
A ritka legényes többféle néven (fecioreasca rara, fecioreşte rar, sărita – ugrós, româneste de sărit – román ugrós, de ponturi – pontozó, ungăreşte rar – magyar ritka, haidău, cu bîta), többféle kötött szerkezetű (botos, páros) csoportos formában a közép-erdélyi románság körében is általános. A Mezőségen mindkét nép alkalmazza, más, vegyes lakosságú vidékeken viszont etnikus jellegű, mert a románok a ritka legényest, a magyarok pedig a gyors legényest (Kalotaszeg), a pontozót (Alsó-Fehér m.) vagy a verbunkot (Mezőség keleti része) tartják magukénak (Martin 1970b, 1970–1972; Costea 1961).
A lassú zenéjű erdélyi férfitáncok másik, zeneileg elhatárolódó típusa a verbunk (névváltozata: székely verbunk, csűrdöngölő, huszár verbunk, csángó verbunk, cigány verbunk, marosszéki verbunk, figurás stb.), mely a bukovinai székelység, a gyimesi csángók, a székelyek körében, a Felső-Maros vidékén, Marosszéken és a Mezőség keleti részén ismert. Más közép- és nyugat-erdélyi területeken (Küküllő-vidék, Szamos-völgy, Kalotaszeg, Szilágyság) is szórványosan feltűnik.
A hangszeres verbunk dallamait többnyire népcsoportra, vidékre, illetve katonaságra utaló jelzőkkel tartják számon (vármegyei, magyarországi, csíki, háromszéki, udvarhelyi, Maros menti, besztercei, vöröscsákósoké). A 4/4-es ütemű, lassú düvő kíséretű, többrészes dallamai között idegen (Kodály 1969) és műzenei jellegűek is gyakoriak. Különösen jellemzőek rájuk a dúr hangnemű motívumismétlő, szekvenciás közjátékok, a figurák. A 4 vagy 8 ütemes sorok, periódusok közé gyakran hatütemes egységek is ékelődnek, s ezzel megbontják a tánczene következetes izopódiáját.
A szerkezeti fejlettség, a zenéhez való illeszkedés foka, valamint a legényes különböző típusaihoz való kapcsolódásuk alapján három területi típusuk határozható meg.
A székely verbunk a legényes egyszerűbb típusainak (bukovinai ugrós, csíki féloláhos) közvetlen rokona, melyektől szinte csak zenéje választja el. A bukovinai székelyek, a gyimesi csángók és főként a keleti (csíki, háromszéki, udvarhelyi) székelység körében ismerik alig eltérő területi változatait. Főként egyéni, bemutató jellegű táncforma, csoportos formája ritkább. Motivikája révén a sebes csárdással is érintkezik.
Az erdélyi verbunkdallamok keleti változataiban a leggyakoribb a heteropódia. Tempója gyakran ( = 160-ig) felgyorsul, s olykor esztam kíséretűvé válik. Motívumkincse csekély. A 
ritmusú, egyszerű szerkezetű motívumai (háromlépés, hátravágó, dobogó, bokázó, lábkörözés, csapás, ollós csapás) a tánc folyamán nem szerveződnek pontokba. A megjelenő zárlatok 
még nem következetesek. A még határozatlanul tagolt táncfolyamat viszonylag rövid ideig tart (Balásy 1910; Réthei Prikkel 1924; Vámszer–Bándy 1937; Lajtha–Gönyey 1943; Molnár 1947; Szentpál M. 1951; Szentpál O. 1961; Belényesy 1958; Maácz 1958; Domonkos I. 1964; Horváth M.–Lőrincz 1965; Lajtha 1955; Kiss L. 1958, 1959; Kallós–Martin 1970; Martin 1965a, 1967c, 1970–1972).
= 160-ig) felgyorsul, s olykor esztam kíséretűvé válik. Motívumkincse csekély. A ritmusú, egyszerű szerkezetű motívumai (háromlépés, hátravágó, dobogó, bokázó, lábkörözés, csapás, ollós csapás) a tánc folyamán nem szerveződnek pontokba. A megjelenő zárlatok még nem következetesek. A még határozatlanul tagolt táncfolyamat viszonylag rövid ideig tart (Balásy 1910; Réthei Prikkel 1924; Vámszer–Bándy 1937; Lajtha–Gönyey 1943; Molnár 1947; Szentpál M. 1951; Szentpál O. 1961; Belényesy 1958; Maácz 1958; Domonkos I. 1964; Horváth M.–Lőrincz 1965; Lajtha 1955; Kiss L. 1958, 1959; Kallós–Martin 1970; Martin 1965a, 1967c, 1970–1972).
Szórványosan a Mezőségen, Szilágyságban, Kalotaszegen s a Küküllő vidékén verbunkzenére is táncolják a legényes táncot. A második altípus, a közép-erdélyi verbunk esetében azonban a fejlett formakincsű, ritmikájú és szerkezetű közép-erdélyi legényes helyi változatai illeszkednek a verbunkdallamokhoz. A -es metrumú – ez esetben a heteropódiát elkerülő –, olykor igen gyors ( = 140–190) verbunkzenére a legényes gyorsabb tempóban is alkalmazható motívumait, pontjait táncolják. A zene -es alapritmusát 338állandóan aprózó, igen virtuóz táncot csak kevesen s alkalmilag járják el a közhasználatú férfitáncok mellett. A verbunkdallamokat Kalotaszegen és a Maros–Küküllő közén lakodalmi menetben, valamint lassú csárdás kíséretéül is alkalmazzák.
-es metrumú – ez esetben a heteropódiát elkerülő –, olykor igen gyors ( = 140–190) verbunkzenére a legényes gyorsabb tempóban is alkalmazható motívumait, pontjait táncolják. A zene -es alapritmusát 338állandóan aprózó, igen virtuóz táncot csak kevesen s alkalmilag járják el a közhasználatú férfitáncok mellett. A verbunkdallamokat Kalotaszegen és a Maros–Küküllő közén lakodalmi menetben, valamint lassú csárdás kíséretéül is alkalmazzák.
A közép-erdélyi verbunkban a helyi legényesek gazdag motívumkincsének csak egy részét alkalmazzák a 4 ütemes, legényeshez hasonló felépítésű pontszerkezetekben. A gyors tempó miatt a ritmikai szerkezet módosul, a szinkópák ritkábbak vagy eltűnnek, viszont gyakorivá válik a 
ritmus. A zárások pedig 
és 
ritmusúakká válnak. A virtuóz, nehéz tánc időtartama rövid, felépítése tömör, bár ismétlő jellegű.
ritmus. A zárások pedig és ritmusúakká válnak. A virtuóz, nehéz tánc időtartama rövid, felépítése tömör, bár ismétlő jellegű.
A közép-erdélyi románok szóló és csoportos, lassabb (Szamos-völgy) és gyorsabb (beszterce-naszódi és felső-Maros-vidéki bărbunc, bătuta) változatokban ismerik (Lajtha 1954a; Lugossy 1956; Martin 1965a, 1967c, 1970b, 1970–1972, 1973a).
Az erdélyi verbunk harmadik altípusa, a marosszéki verbunk a Felső-Maros-vidékre, Maros-Torda, Torda-Aranyos megyékre, a Mezőség keleti részére jellemző. Szóló és csoportos formában, kör alakban táncolják. Korábban cikluskezdő táncként, ma a táncszünetben, lakodalomban virtusos mutatványként a zenekar előtt járják, különösen a gyorsabb tempójú (esztamos kíséretű) cigányverbunkot. A Mezőség keleti részén néhol összekapcsolódott a sűrű legényessel. A verbunk itt leggazdagabb, többrészes zenéjének hangszeres alapanyagába olykor Jaj-nóta típusú dallamok is beleszövődnek.
Néhány virtuóz, 
ritmusú (dobogó, csavaró, bokázó, köröző, hátravágó csapásoló) motívuma zárt 4 ütemes, aaab felépítésű pontokba tömörül. A pontok 
ritmusú bokázó zárlatokkal vagy csapásokkal végződnek. Hosszabb időtartamban táncolják, s következetes ismétlések, visszatérések jellemzik a jól tagolt táncfolyamatot. A bevezető, pihenő tapsos, sétálás, figurázás és pergő csapások ciklikusan váltakoznak (ABCAB–CABC… stb.).
ritmusú (dobogó, csavaró, bokázó, köröző, hátravágó csapásoló) motívuma zárt 4 ütemes, aaab felépítésű pontokba tömörül. A pontok ritmusú bokázó zárlatokkal vagy csapásokkal végződnek. Hosszabb időtartamban táncolják, s következetes ismétlések, visszatérések jellemzik a jól tagolt táncfolyamatot. A bevezető, pihenő tapsos, sétálás, figurázás és pergő csapások ciklikusan váltakoznak (ABCAB–CABC… stb.).
A felső-Maros-vidéki románok bota, de bota nevű lassú tempójú, csoportos botos körtánca a marosszéki verbunk közeli rokona (Seprődi 1909; Lajtha 1955; Horváth M.–Lőrincz 1965; Martin 1965b, 1970a, 1970–1972).
