GYÓGYÍTÓ

Full text search

GYÓGYÍTÓ
A gyógyítók tényleges tevékenységét a „Népi gyógyítás” fejezet mutatja be, ezért itt csak hiedelemszerepére utalunk. E tekintetben a gyógyító a tudósok közé tartozik. A hiedelmek gyakran tulajdonítják neki a különleges születés (foggal, hetedik gyerekként, esetleg karácsonykor, vasárnap) attribútumát; és a keresztúton kiállt próbákkal, orrába szálló darázs, légy révén, vagy szórványosan az álomban, „rejtezéssel” szerzett tudományt, általában gyógyító képességük természetfeletti eredetét. A természetfeletti 605képességükkel kapcsolatos mondatípusok közül legelterjedtebbek a hozzá érkezők hitetlenségének, gyanakvásának leleplezéséről, valamint a hozzá utazók boszorkány vagy kísértet általi akadályoztatásáról szóló mondák (láthatatlan lény a gyógyítóhoz igyekvő beteg kocsijára nehezedik; a lovakat „megkötik”). A rontó személy kilétét távolból, annak jelenléte nélkül is meg tudta állapítani. E neki tulajdonított képességek alapját a gyógyítók valóságos gyakorlatából ismert rontó-azonosítási, odaidézési eljárások képezik (rostaforgatás, füstölés a feltételezett rontó ruhadarabjával, hajával). (Vajkai 1938; 1947a; Szűcs S. 1938, 1941; Grynaeus 1972–1973.)
E hiedelmek jellemző módon nemcsak a mágikus módszereket alkalmazó, hanem a racionálisabb beállítottságú, tisztán „tapasztalati” gyógymódokkal gyógyító személyeket, akár a ficam helyretételével foglalkozó „kenőasszonyokat” is övezhették. Tehát nemcsak mágikus módszereik révén, hanem inkább az átlagból kiemelkedő tudásuk révén lettek hiedelemalakká.
Másrészt a paraszti orvosok gyógymódjai bizonyára csak kis százalékban voltak sikeresek. A mágikus úton való rontás lehetőségébe vetett hit a magyar néphit egyik általános elterjedtségű „vezérmotívuma” volt. A sikertelen gyógykezelés vagy a halállal végződő betegségek könnyen vonhatták a „rontás” feltételezését magukkal. A rontás mindenki által űzött, közismert gyakorlati módszereit nem tartották „természetfölötti”-nek, de a rontás eredményének tartott bajok hátterében gyakran tételeztek fel természetfeletti képességeket, leginkább a boszorkány távolról is ható varázsló mesterkedéseit. Ilyen összefüggésben is törvényszerű volt tehát a gyógyítóknak tulajdonított természetfeletti erő, sőt az is, hogy a rontó boszorkány szerepét gyakran ruházták gyógyítókra; a boszorkánygyanús személyekről pedig feltételezték, hogy mind a rontás, mind a gyógyítás mágikus módszereihez értenek. Nemcsak a közelmúltban került igen sok gyógyító „boszorkányhírbe”, hanem a boszorkányperek jegyzőkönyveiből kikövetkeztethető 16–18. századi gyakorlatban is: a perek boszorkányainak igen nagy százaléka ténylegesen gyógyító volt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi