A népi vallásosság sajátos és alapvető rétegét alkotják a szentelmények, amelyek mintegy összekötő szálat jelentenek a keresztény hitélet és a népi vallásgyakorlat között. A római katolikus szentelményekkel foglalkozó liturgiatörténeti és néprajzi szakirodalom viszonylagos gazdagsága mellett is mindmáig kevéssé ismert az a sokrétű és jórészt még eleven hagyományanyag, amely a magyar görög katolikus egyház liturgiájában gyökerezik. Ezek a szentelmények egyes naptári ünnepek, azonos ünnepélyességi fokú ünnepek, egyházi szertartások és mindennapi élethelyzetek köré csoportosulnak.
A naptári ünnepek szentelményei az egyházi év bizonyos napjaihoz kapcsolódnak, s a szentelményekkel élők számára egyúttal az ünnepek legfőbb tartalmát, kézzelfogható bizonyosságát jelentik. A tél végi, tavaszi és nyári ünnepi alkalmakhoz kötött szentelmények egy részének hagyományanyaga megegyezik a hazai római katolikusság ide kapcsolódó szokásaival. Így a szentelt gyertya, szentelt barka, a szentelt ételek és a szentelt búza népi alkalmazása alig mutat eltérést. A búzaszentelésnek csupán az időpontja nem esik egybe, a görög katolikusok április 23-án, Szent György nagyvértanú napján tartják. A görög szertartás szövege a szőlő megáldását is tartalmazza (Euchologion 1964. 222), s a húszas, harmincas években Tokaj-Hegyalján a pap búzaszentelés közben a szőlők felé is áldást osztott (Ambrózy 1933: 23).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.