GYÜMÖLCSSZENTELÉS, JÁNOS ALMÁJA
436GYÜMÖLCSSZENTELÉS, JÁNOS ALMÁJA
A szőlő megáldását az egyház az úr színeváltozásának napjára írja elő. A szőlővel együtt általában más gyümölcsöket is megáldanak ilyenkor. A hivatalos szertartáson alapuló szokás a magyar görög katolikusság egészénél megtalálható, még Budapesten is él (Sasvári 1980b).
Különösen nagy ünnep volt ez Tokaj-Hegyalja görög katolikus egyházközségeiben. Sátoraljaújhelyen századunk elején körmenetben vonultak ki a szőlőhegyre. Bodrogkeresztúron kis ládákban neveltek szőlőtőkét, amit e napon megáldásra a templomba vittek (Ambrózy 1933: 27). Nyírbátorban a görög katolikus templom búcsúnapján, Krisztus királyságának ünnepén szentelik a templomban a szőlőt. Nyírtasson a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén visznek a templomba gyümölcsöt. Nyírpazonyban, Nyírparasznyán az úr színeváltozásakor nincs gyümölcsmegáldás. Más alkalmakkor azonban a gyümölcséréstől kezdődően egyéni felajánlásként több alkalommal visznek gyümölcsöt, a legtöbben Keresztelő Szent János fejevétele (aug. 29.) táján. Nyírgyulajon szinte az egész nyár folyamán szokásos volt gyümölcsöt adományozni az egyháznak. Az úr színeváltozásának ünnepén a templomba vitt gyümölcs egy részét hazaviszik, s otthon szentelményként fogyasztják el. Ugyanitt szokásban volt a Miklós-napi gyümölcs- és borszentelés is. Keresztelő Szent János fejevétele napján a szőlőn kívül szilvát, almát is szenteltettek. A Nyírségben ezt a napot a görög katolikusok teljes gyümölcsböjtként tartották meg, de az adatok szerint ez az északi parókiákon is elterjedt.
A gyümölcs eulogikus szerepét mutatja a hajdúdorogi János almája, amelyet Keresztelő Szent János napján a templom előtt, vagy más adatok szerint (Barna 1979: 112) a piacon szórtak szét a gyermekeknek az elhunyt kisdedek emlékezetére. Hasonló szokással találkozunk Jánkmajtison.
A görög katolikusok szentelményeinek legjellegzetesebb rétege nem annyira egyes meghatározott naptári ünnepekhez, mint inkább a jelentősebb ünnepi alkalmakhoz általában, illetőleg az eucharisztiához és a halottkultuszhoz kapcsolható. Ez utóbbi szentelményekben a keleti egyház liturgikus és népi kenyérkultuszának körvonalai bontakoznak ki előttünk (Bartha E. 1982a; 1989).
