A magyar népi társadalomban a műrokonság talán legfontosabb intézménye a keresztkomaság (keresztszülőség), amely a gyermek személyén keresztül a családhoz kapcsolódott. A keresztvíz alá tartás rituális aktusa két vagy több személy között rokoninak tekintett kapcsolatot – az angolszász fogalomhasználat szerint „lelki rokonságot” (spiritual affinity) – hozott létre (Bodrogi T. 1962: 96; Tárkány Szücs E. 1981: 119; Örsi J. 1990: 168–170).
A keresztkomaság/keresztszülőség intézménye szorosan kötődik a kereszténységhez, mégis eltérő elképzelések és szokások fűződtek hozzá Európa különböző tájain, s ezek nem egészen esnek egybe a keresztény vallások elterjedésének határvonalaival (Petrich H. 1989: 124–128). A kereszteléssel kapcsolatos szokások áttekintését a Magyar néprajz VII. kötetében találja meg az olvasó. Az alábbiakban az intézmény társadalmi vonatkozásait tárgyaljuk.
A komaság intézményrendszere jogi népszokásokon alapuló biztonsági intézmény volt olyan időkben, amikor egyéb biztonsági (érdekvédelmi) szervezetek nem léteztek. Az aktív kölcsönösség – egy közösségen belül a család kölcsönösségének – tömegén nyugodott. A kiegyensúlyozott viszonosság jellemezte a tevékenységek és tárgyak cseréjét (Fél E.–Hofer T. 1969b: 163; Tárkány Szücs E. 1981: 134; Vidacs B. 1985: 134; Fülöp Á. 1995: 10).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.