II.
II.
A turini békekongresszus. Lajos király követei. Alsáni Bálint. A tárgyalások eredménye. A praeliminarek. Cattaro átadásának kérdése. A békeszerződés pontozatai. A megerősítő oklevél átvétele. Alsáni Velenczében. A velenczei követség Magyarországon. Lajos király megerősíti a békét. Alsáni szerepe a függőben maradt kérdések elintézésében.
A béketárgyalások színhelyéül Turin városa jelöltetett ki. Itt ült össze 1381 július-augusztus folyamán a békekongresszus, melynek eredménye az augusztus 24-ikén kiállított békeszerződés volt. Fényes társaság gyűlt itt össze, az érdekelt felek mindegyike kiváló férfiakkal képviseltette magát.
Lajos magyar király 1381 február 13-ikán a budai királyi palotában kiállított megbízólevelével Alsáni Bálint pécsi és Horváti Pál zágrábi püspököket, és Pásztói Domonkos fiát János udvari vitézt nevezte meg megbizottai gyanánt, kik a tárgyalások vezetésére és a béke megkötésére a legmesszebb menő fölhatalmazást nyerték. Hozzájuk csatlakoztak Zára részéről De Georgiis Pál és De Raduchiis Jakab törvénytudor.* A velenczei köztársaság Zaccaria Contarenot, Gradenigo Jánost és Mauroceno Mihályt, a Szent-Márk-templom prokurátorát küldte ki.* Genua részéről Leonardus de Montaldo törvénytudó, Francesco Embriaco, Lomelino Napoleon és Maruccio Máté genuai polgárok,* Pádova részéről Arsendino de Arsendis törvénytudor, Taddero de Azoquidis Bolognából, Antonio de Zecchis törvénytudor és Jacopo Turchetto, szintén törvénytudor, jelentek meg.* Az aquilejai patriarchatus képében Georgius de Tortis dékán és helynök, Federigo de Savorgnano és Giovanni de Cucanea, az udinei egyház képében pedig Ottobonus de Ceneta udinei dékán és Nicolaus Zerbini voltak jelen.*
A megbízólevél Magyar Történelmi Tár XI. k. 48–50. ll.
A megbízólevél részükre u. ott 50–52. ll.
U. ott 52–53. ll.
U. ott 54. l.
U. ott.
Magukról a tárgyalások menetéről, a tanácskozások lefolyásáról, sajnos nincsen tudomásunk. Előttünk csak a tárgyalások záró oklevelei ismeretesek, melyek az egyes felek közt történt megállapodásokat tartalmazzák. Minket e helyt különben csak azok az okiratok érdekelnek, melyek a Magyarország és Velencze közti egyezményekről szólanak.
Ezeknek sorát az augusztus 8-iki okirat nyitja meg, mely Bálint és Pál püspökök és a velenczei meghatalmazottak által állíttatik ki. Tartalmából kiviláglik, hogy a megbizottak a Magyarország és Velencze között kötött béke feltételeire, tartalmára nézve már megegyeztek. Az augusztus 8-iki okirat e béke körül és belőle származható peres ügyek elintézésének forumáról szól; e tekintetben megegyezés jött létre a két fél között, hogy minden e tárgyu vitás kérdés a szentszék, illetve a pápa előtt tárgyaltassék le, de egyúttal kimondatott az is, hogy mindaddig a békekötés körül a szentszék előtt panasz nem tehető, a míg az egyház békéje helyreállítva nincsen, s amíg a szakadás nincs megszüntetve.* A második okirat augusztus 16-kán kelt és Cattaro városára vonatkozik, melyet a békekötés értelmében a köztársaság tartozik átadni a magyar királynak, illetve megbizottának. Bálint és János püspökök megegyezése folytán De Georgiis Pál bizatott meg azzal, hogy Cattaro városát a magyar király részére átvegye.* Ez az átvétel szeptember hó folyamán történt meg. Szeptember 7-ikén utasította a velenczei tanács de Ripa Jakab cattarói parancsnokot, hogy a várat és a várost De Georgiis Pálnak adja át. Pál vitéz szeptember 26-ikán állítja ki az átvételt elismerő okiratot, melyre a volt parancsnok a következő nap állítja ki az elleniratot.*
Magyar Történelmi Tár XI. k. 60–63. ll.
U. ott 63–67. ll.
U. ott 68–72. ll.
Az ünnepélyes békeokirat maga Turinban augusztus 24-ikén állíttatott ki. A Magyarországot érdeklő pontozatok röviden összefoglalva a következők voltak:
A Velencze és Magyarország között 1358-ban Zárában között béke megújíttatik és egyes pontjaiban szorosabban körülhatároltatik. Dalmáczia szabad kereskedelmet nyer Velencze területére, azzal, hogy a bevitt árú értéke 35,000 aranyat meghaladhat, míg a kiviteli árú értéke ez összeg húszszorosában állapíttatik meg. Kivétetik e rendelkezés alól a só, de ennek fejében a velenczei köztársaság kötelezve van a magyar királynak évenként 7000 aranyat fizetni, mely Zárán át küldetik fel Budára. Ez a fizetési kötelezettség egyébbiránt Velenczére nézve örök időre fennáll. Dalmáczia lakosai Velenczének a jövőben sem vámmal, sem másnemű fizetéssel nem tartoznak. Velencze engedélyt nyer arra, hogy Zenggben megbizottat tarthat és zászlót tűzhet ki, de csak addig, a míg a magyar király és a zenggi gróf ez ellen fel nem szólalnak. A háború alatt elfoglalt helyeket a felek kölcsönösen visszaadják, úgyszintén a hadi foglyok kicserélése is elrendeltetett. A többi pontok apróbb kérdéseket intéztek el, azonkívül Pádovára, Trevisóra, és az aquilejai patriarchatusságra vonatkoznak, végül pedig Tenedos szigetéről is történt intézkedés, mely a savoyai grófnak adatik át.
A béketárgyalások ezzel véget értek. A felek megbizottai elvégezték munkájukat, a béke meg volt kötve, részükről megerősítve, a róla szóló okirat ünnepélyesen kiállíttatott. Hátra volt még azonban maguknak az érdekelt feleknek hozzájárulása, az ünnepélyes megerősítés a magyar király és a velenczei köztársaság részéről. A velenczei tanács hozzájárulása és megerősítése október 4-ikén történt meg. A velenczei megerősítő okirat átvételére a magyar küldöttek személyesen jöttek el Velenczébe. A köztársaság nagy előkészületeket tett fogadásukra. A velenczei nagytanács október 1-én a zágrábi püspök fogadásának költségeire fedezetűl 200 aranyat szavazott meg. Majd midőn híre ment, hogy a másik követ, Alsáni Bálint is meg fogja látogatni a várost, ezt az összeget 300 aranyra emelte föl.
A magyar követek jelenlétében október, 4-ikén történt meg a herczegi palotában a béke ünnepélyes megerősítése a velenczei tanács részéről, mely a megbizottak között kötött egyezséget átírva, az ólompecsétes oklevélben adta ki.* Egyúttal megegyezés jött létre az iránt, hogy annak az évi 7000 aranynak lefizetése, melyre a turini béke értelmében a köztársaság kötelezve volt, a folyó 1384-ik évre, miután a határidő, Szent-István-napja már elmúlt ezúttal kivételesen karácsony napján történjék. Erre nézve Amade savoyai gróf tárgyalt Velenczében a magyar követekkel, kik ebbe a halaszásba beleegyeztek, kikötve azt, hogy ebből a jövőre nézve semmi következtetés ne vonassék.* Egyúttal még egy más tekintetben is történt ez alkalommal eltérés a béke feltételeiről. Ki volt mondva ugyanis, hogy a 7000 aranyért Velencze a felelősséget csakis a Zárába való szállításig veszi magára, innentől kezdve a pénz a magyar király felelősségére és koczkázatára szállíttatik Budára.* Ez most annyiban változott meg, hogy a köztársaság a felelősséget csak Segniig vette magára.
U. ott 72–75. ll.
U. ott 76–77. és 79–81. ll.
U. ott.
26. A DOGEK PALOTÁJA VELENCZÉBEN.
A magyar király megerősítésének és esküjének átvételére a velenczei köztársaság külön követséget küldött Magyarországba, mely egyúttal az első 7000 aranyat is magával vitte. E követség tagjai Leonardo Dandolo és Fantino Georgio voltak. Elutazásuk előtt Alsáni és Horváti püspökök azzal a kérelemmel fordultak a velenczei tanácshoz, hogy adna nekik egy gályát, mely őket Segnibe szállítaná. A tanács e kérelmet teljesíté is, egy hajót bocsátott a magyar követség rendelkezésére, s egyúttal határozatba ment, hogy a velenczei követség is tegye meg ugyane hajón az utat Segnibe. Ezért volt tehát az oka annak, hogy a tanács a felelősséget a pénzért csak Segniig vállalta ezúttal magára.*
Magyar Történelmi Tár, XI. k. 79–81. ll.
Hogy mikor indult a követség Magyarországba, nem tudjuk; a velenczei tanács utasítása Leonardo Dandolo és Fantimo Georgio részére október 25-ikén kelt. Ez utasítás nagyrészt a turini béke megerősítésére vonatkozik, azonkívül a követeknek magyarországi tartózkodására foglalt intézkedéseket magában. Egy pontja azonban közelebbről érdekel minket. A segnii és velenczei kereskedőkre ugyanis tíz száztóli be- és kiviteli vám vettetett ki, a mi a városnak régi szokásival, szabadalmaival ellenkezett. A velenczei tanács tartott attól, hogy a polgárság e kivetés ellen tiltakozni fog, s azért a követeket oda utasítja, hogy kövessenek el lehetőleg mindent, mielőtt Segniből eltávoznak, hogy e kirovás miatt baj ne támadjon. Figyelmezteti őket egyuttal a tanács arra, hogy a pécsi és a zágrábi püspökök támogatására ebben az ügyben föltétlenül számolhatnak, miután ők ebbeli közreműködésüket megígérték.* Ebből kitünik, hogy a nevezett püspökökkel velenczei tartózkodásuk alatt a tanács ily irányban tárgyalt. Közreműködésüket egyébiránt megígérték arra nézve is, hogy Lajos király a dalmát városokat szólítsa fel a béke rendelkezéseinek pontos betartására. Ennek a rendeletnek kieszközlésére a követek szintén határozott utasítást nyertek.*
U. ott, 85. l.
U. ott 85. l.
A követség Magyarországba érkezve, Diósgyőrött találta Lajos királyt, ki a maga részéről is megerősítette és helybenhagyta a turini békekötést és annak egyes megállapodásait. November 26-ikán egy egész sora az okiratoknak adatott ki. Az elsőben Lajos király magát a békekötést tartalmazó oklevelet írja át és erősíti meg, hozzájárulva maga részéről is annak rendelkezéseihez. A király környezetében, mint az ünnepélyes aktushoz külön is meghivottak, Bálint pécsi, László váradi, Pál zágrábi, János csanádi püspökök, György boszniai és Miklós csázmai prépostok voltak jelen, míg a világi méltóságok között Czudar Péter vajda, Bebek György, a királyné tárnokmestere és Bebek Imre horvát-szlavon-dalmát bán említtetnek. A második okiratban a király azt a követei és a velenczei követek közt kötött egyezséget hagyja helyben, mely szerint a békekötés iránt addig vita a szentszék előtt támasztható ne legyen, a míg az egyház egysége helyreállítva nincsen. Nyugtázta azonkívül annak a 7000 aranynak első ízben történt lefizetését is, mely összeget a köztársaság évenként köteles fizetni a magyar királynak. Elismerte továbbá ünnepélyesen, hogy Cattaro vára és városa neki átadattak, és végül rendeletet bocsátott ki a dalmát-horvát bánhoz, Bebek Imréhez, megparancsolva hogy a velenczei köztársaság embereivel a jó barátság ezentúlra fenntartassék, hogy az azoktól elfoglalt földek visszaadassanak és hogy a velenczei hitelezők pénzbeli követelésük tekintetében kielégíttessenek.*
Mind e levelek Magyar Történelmi Tár XI. k. 86–99. ll. A Bebek Imréhez intézett három levél keletnélküli, a többi november 26-iki keletű.
Ezzel be volt fejezve a turini béketárgyalás egész menete. Alsáni Bálint megbizatása véget ért, s ő nyugodt lélekkel elmondhatta, hogy urának, a magyar királynak tekintélyét mindenkép sikerült megóvnia, megőriznie. Működése azonban ezzel még nem volt teljesen befejezve. Nem tudjuk, mi okból, deczember 6-ikán Lajos király Diósgyőrött megbízza Pál zágrábi és Bálint pécsi püspököket, hogy a velenczei követekkel tárgyaljanak, és tanácskozva az esztergomi érsek és a többi országnagyokkal a királyi tekintély megóvásával intézzek el az ügyet. Gyaníthatólag a november 26-iki megerősítés daczára függőben maradtak egyes kérdések, s ezek elintézésére hatalmaztatott fel Bálint püspök társával egyetemben.*
Magyar Történelmi Tár, XI. k. 97. l.
27. LAJOS NAGY PECSÉTJE.
