VI.
VI.
Fekete viszonya az udvarhoz. Franczia versei. Nézetei a királynőről, férjéről, Józsefről, Károly herczegről és Albert szász herczegről.
Az imént vázolt keretben érvényesült Fekete Jánosnak ifjúsága és udvari élete.
Születése és vagyona a legelőkelőbb társaság, a «haute noblesse» körébe vonta. Megjelenésének előkelősége, nagy tudása és kiváló szellemessége, természetének gyermeki jósága és jellemének egyenessége, őszintesége, mely néha érdessé is válik, az udvari életre predesztinálta. Bele illett, bele nevelődött. Szép férfiú, annak nevezik és gáláns kalandjai is ezt bizonyítják. Ő magát bölcsnek szereti nevezni és bölcselkedő hajlamait lépten-nyomon el is árulja, bár a nők inkább boldognak mint bölcsnek tartják.* Férfias erényeire büszke, sőt hiú. Ismeretes az, a mit Kazinczy Ferencz mesél róla Szentgyörgyihez írt levelében, hogy Stunder bécsi festőnek fél vagyonát ígérte, hogyha férfiasnak és szépnek festi. A későbbi korból fönnmaradt arczképe már az elhízott férfiút mutatja.*
Mes rapsodies, I. k. 106. l.
Rézmetszetű arczképe megvan az Országos Képtár metszetgyűjteményében.
Az udvarnál kedvelt egyéniség. Nemcsak az asszonyok rajonganak érte, hanem a férfiak is szeretik. Erélye, szelleme, társadalmi sikerei előtt ezek is meghajoltak. A korai elkényeztetés, a könnyen aratott szerelmi győzelmek és a legfelsőbb kegy pályájának végzete. Midőn sorsa később a katonasághoz, majd a politikai pályára vetette és vagyonának szétforgácsolása életmódját megszorította, a múltnak szépsége szétfoszlott, és csak keserűen józan ítéleteket jegyezhet naplójába. De még akkor is, midőn a szerencse, az asszonyi kegy, az el nem pazarolható vagyon minden előnye mosolygott feléje, meg tudta őrizni józan bírálatát és fölülemelkedett az udvar ezerféle csábításain.
Irataink számos helyén szigorúan ítél a körülte forrongó udvaronczok tehetetlenségéről s az udvari élet hiúságáról.
Franczia költeményeit, a «Mes rapsodies» két kötetét nagyrészt Bécsben, az udvarnál költötte. Élénk visszhangja a mulatni és szeretni vágyó népnek, hű tükre annak a pajkos gondolat- és érzelemvilágnak, a mely Mária Terézia házas életének utolsó korszakát jellemzi. A felsőbb körök laza házas élete a kalandok és tréfáknak sokféle nemét megengedték, melyet a királynő erélye és komoly törekvése, sőt erkölcsvédő intézkedései sem tudtak megszüntetni. A királynő szenvedélyes házasító. Azt hitte, hogy a szentség palástja megvéd annak megtörésétől. Bűnnek tartotta az erkölcstelenséget, mely a nyilvánosságot keresi és azt megbotránkoztatja. Udvarának léhaságáért inkább köre felelős, mely franczia szellemben nevelve, hódolva XV. Lajos udvarát majmolta. A vád itt nem az uralkodó asszonyt, hanem a kort magát illetheti, mely csak lassan bontakozott a középkori udvari szellem alól és ettől a franczia frivolság karjaiba vetette magát. Ez a szellem pedig szívesen látta azokat, a kik hivatott hirdetőinek látszottak.
16. A «MES RAPSODIES» CZÍMLAPJA.
Ilyen volt Ligne herczeg, Fekete János és Ferencz császár köre is.
Fekete János irataiban egyrészt a szemlélőt, másrészt az élvező udvaronczot kell megkülömböztetni. Mint szemlélő élénk szinekkel festi és érzéki szemekkel látja a személyeket, kikkel gyakorta érintkezett. Bennük fölmerülnek az udvar ismertebb alakjai és jellemük, a mint ő fogta föl. A királynőtől először annak külseje bilincseli le: termete, a mely nem magas, csipője közönséges és kevésbbé szép, mint ifjú nővéreé; kék és nem nagy szemei élénk tüzűek, haja és homloka hasonlít férjeéhez, arcza azonban imponáló, tiszteletgerjesztő és vonzó. Mosolya bájos és jellemző, sokszor ellenállhatatlan. Szája szép, melle ingerlő s alakja egyáltalában érdekes. Meglátszik rajta, hogy fiúként nevelték s hogy sok balszerencse közt lépvén a trónra, energikus lélekké vált. Beszéde szellemes és társalgása könnyed. Munkájában kötelességtudó és könnyen dolgozott. Férjét híven szerette s sokszor engedelmeskedett neki, különösen a házi dolgok elintézésében. Belátja, hogy arra hivatott ember, a ki III. Károly udvarának parasztos ridegséget megtörje, a ki az udvart takarékosságra szoktassa.* Hű nő, jó anya és odaadó barát. Meg tud indulni a szerencsétlenek baján s sohasem kegyetlen. Vallásossága igaz s nem tettetett. Sok női erénye mellett sok férfias vonás volt benne. Bátor és elszánt asszony, a ki könnyebben és bátrabban szállt föl a lóra, mint egynémely generálisa. Jóllehet férjét féltette a csodaszép Auersperg Mimitől, annak halála után finoman és előkelően bánt e nővel. Fekete méltán kikel azok ellen, kik a szeretett királynőt bármely irányban is rágalmazzák.* Mindvégig lelkesedett érte és szerette. Hiszen családja legnagyobb jóltevője volt. Midőn a királynő nehéz betegségéből fölépült, az elsők között sietett őt köszönteni. Baja és a róla keringő hírek az udvart néptelenné tették, mivel a himlő, «a báj e rémes ellensége» támadta meg, mivel azt hitték, hogy már végét járja, azonban
Petites reflexions, XLVII–LVII. fej.
U. ott, XVIII. fej.
Dieu propice ŕ nos voeux, rend Thérčse a nos coeurs
Repandons les encore; mais qu’ils soient d’allégresse.*
Repandons les encore; mais qu’ils soient d’allégresse.*
Mes rapsodies, I. k. 85. l.
FERENCZ CSÁSZÁR.
A királynőn kívül Ferencz császár tüntette ki kegyével. Fekete talán legőszintébb panegirikusa. Benne korának egyik legjobb emberét tisztelte. Szerette őt ezért s mivel a magyaroknak barátja volt. A magyarok is szerették s bajos ügyeikben véleményét kikérték, mivel tudták, hogy még helytartósága korából jól ismeri a hivatalos személyeket és a magyar viszonyokat. Korának történetírói becsületes, kedélyes embernek és jó gazdának ismerik. Takarékosságát nagy birtokvásárlásai, az államnak adott kölcsöne, a bankokban elhelyezett pénze és kastélyok építése tanúsították. A mit Lotharingiában elvesztett, azt Ausztriában visszaszerezte. Fölfogása lassú és engedékeny, a királynő akaratának politikai ügyekben – melyeket nem szívelt – készségesen alávetette magát. Szép férfiú, kire neje féltékeny is volt, de azért tűrte kisebb galáns kalandjait. Megjelenése igazi Bourbon. Arcza tojásdad, homloka magas, kék szeme, szelíd metszésű szája, édes, kellemes arczvonásai lebilincselték a vele érintkezőt. Gyűlölte a szígorú etiquettet, de az udvari szokásokat megtartotta. Sokat vadászott és szenvedélyes kártyás, kit a fáraó vagy lansquenet éjjelekig is lekötött a piros asztalhoz. Nevezetes, hogy ellenében sokan igen nagy összegeket veszítettek. Szenvedélyének, melynek ifjúsága szép éveiben a királynő is hódolt, nem tudott ellentállni még akkor sem, mikor utóbb a királynő, nehogy a magyar urak az udvarnál veszítsék el pénzüket, abban hagyta azt. Sok ismeretes andekdota maradt fenn, mely Mária Terézia és férjének szenvedélyéről olvasható.*
A Magyar Nemz. Múzeum kézirattára, folio Hung. 681.
17. MÁRIA TERÉZIA FELGYÓGYULÁSÁNAK EMLÉKÉRE VERT ÉREM.
Fekete, kit a császár intim barátságával tüntetett ki, eláradó lelkesedéssel jellemzi őt halála után.* Kettőjök között a játék szenvedélye és a francziák rajongó szeretete erősebbé fűzte a viszonyt a közönséges udvari barátságnál. Szerinte jelleme külömbözött a többi emberétől és fejedelemétől. Hősnek, nagylelkű embernek és szeretetreméltó polgárnak ismerte. Szíves, engedelmes és parancsoló férfiú. Kiváló jó barát. Bátor és elszánt katona, a ki a csatatéren hidegvérével tüntette ki magát. Meséli, hogy Prága vívásánál a bombák halálos működése között erélyesen és félelmetlenül állta meg helyét. Midőn szemeláttára egyik kedvencz tisztének az ágyú letépte fejét, fölsóhajtott, de előre ment, hogy a harczot vizsgálja, azt mondván: «Meleg napunk lesz!» Családját szerette, különösen II. Józsefért lelkesedett. Testi előnyeire nem volt hiú, mégis emlegeti, hogy ifjú korában karcsúbb és hajlékonyabb volt.* Büszke, hogy IV. Henriktől származott. Tapasztalt, világlátott ember, a ki mindenkivel szívesen és nyájasan bánt. Mint jó pajtás, a társaságot szerette és mulattatni is tudta. Sok nyelven tudott és szerette az okos és tudós embereket. Voltak tudományos kedvtelései, mint a fizika, kémia, növénytan, gépészet és építészet. A kormányzást nem szerette, bár értett hozzá, mint azt Toscanában be is bizonyította. Legjobban érezte magát jó barátai társaságában, a vadászaton, a bajtársi mulatozások közt. Kiváló lókedvelő. Az asszonyokat sem vetette meg, de kijelentett metressze nem volt, bár megesett, hogy grizettekkel is mulatott. E vonzalmát nem tagadta s köztudomású volt a Hohenzollern származású Clary herczegnő és a Neuberg családból eredő Auersperg Mimi iránti érzelme.
Mes Rapsodies, I. k. 214. l.
Petites reflexions, CVII. fej.
Fekete hasonló lelkesedéssel ír Ferencz császárnak ifjabb fivéréről, Károly herczegről, kihez szintén szoros barátság fűzte. Ennek megjelenése kevésbbé tekintélyes. Arcza hosszabb fivéréénél, vonásai csak némileg külömböztek tőle. Nem oly edzett, mint Ferencz és nem tűrt meg mindenféle égaljat. Ő is telivér Bourbon. Jó és becsületes, mint IV. Henrik. Szerette a játékot, a hosszú ebédet, a jó társaságot, a bort és a likőrt. E mellett az exakt tudományok barátja. Nádasdy generális tanusága szerint jó katona. Bátor és hidegvérű, de nem erélyes, a katonák fegyelmezése nem mestersége. Hozzá fűződik a műszaki csapatoknak újabb és szakszerűbb reformja. Házassága második évében elvesztvén nejét, elvből nem nősült többé. Magánélete tiszta és jótétemények halmaza. Mint Hollandia kormányzója az emberek szeretetét és tiszteletét vívta ki magának.
E két férfiú volt az, kiről mondották, hogyha minden uralkodó hasonlítana hozzájok, a föld édenné változnék.*
Petites reflexions, CXIX. fej.
József iránt érzett bámulatát még sem tagadhatja. Ekkor még szerette és dicsőíti, míg későbben a csalódott katonának és a sértett magyarnak elkeseredettségével gyűlöli. Egykorú vele, de mindenben ellenkező. Tanulmányaik és vonzalmuk külömböző irányban fejlődtek. Becsülte benne azt, mit az ifjúság szeret önmagában látni: hősnek, fenséges apja méltó fiának tekinti, kinek bátorsága, dicsőségszomja és kiváló katonai tulajdonságai, mihelyt üt az óra, még Frigyes kezéből is kiragadja a dicsőség pálmáját.*
Mes rapsodies, I. k. 65. l.
Mint fejedelem a királyok mintaképe, kiért a nép él, hal, trónja a nép szivében van s benne anyja erényei és apja bölcs s jó lelke él. Hogy Fekete későbben nem így lelkesedett, az természetes, nem is lelkesedett érte egész Magyarország.
Szivélyesebb viszony fűzte őt Magyarország helytartójához: Albert szász herczeghez, Mária Krisztina férjéhez, a kivel Pozsonyban, a Schlosszhofban többször találkozott s kegyét állandóan élvezte. Többször teljesített neki politikai szolgálatokat. Benne a katonát, a bátor, higgadt és félelmetlen harczost dicsőíti, a ki mint ember is méltó tagja a királyi családnak.*
Mes rapsodies, I. k. 91. l.
