Rendkívüli sz., augusztus 31. A 46-IK GYALOGEZRED ELESETTEI ÉS SEBESÜLTJEI
Rendkívüli sz., augusztus 31.
A 46-IK GYALOGEZRED ELESETTEI ÉS SEBESÜLTJEI
A 46-IK GYALOGEZRED ELESETTEI ÉS SEBESÜLTJEI
Magyarország halottjai, akik nem Magyarországért haltak meg.
Egy hosszú névsor, melyből mindenik név egy leimádkozandó olvasószem, melyből mindenik név egy lemoshatatlan vád.
Egy hosszú névsor, megannyi fáklya, mely rémesen világít a két magyar születésű államférfiú útjára.
Nem az a kérdés, melyik az ártatlanabb, hanem melyik a bűnösebb a kettő közül.
A Sachsen–Meiningen ezred elesett és megsebesült katonáinak a nevei. Sok ismerős név, sok gyász hozói, sok szörnyű aggodalom megpecsételői.
Tizenkét szomorú temetés Szegeden egyszerre. S ötven halálos beteg. Orkán a fájdalmas nyögésekből.
Tizenkét halott, kik ott maradtak a csatatéren némán, mozdulatlan.
De akik némán is sokat mondanak, nagyon sokat…
Beszélnek hozzánk virág illatában, szilaj szél zúgásában… fölvert s arcunkba vágódó útszéli porszemekben…
Értsük meg azt a beszédet.
Szemeiket nem mi fogtuk be, ravatalukat nem láttuk, – hol sirassuk meg őket?
Legyenek a szívekben temetve: érző, emlékező szívekbe.
S midőn zokogva leborulunk erre a földre, mely szülte őket, de sírokat nem adhatott nekik, ne a hős fiúkat sirassuk előbb, hanem – e földet.
