A HARAGOS TISZA

Full text search

A HARAGOS TISZA
Különös dolog az, hogy az a szép kanyargó folyam, mely itt születik, itt hal meg, mely mint ezüst paszománt szegi be a rónát, olyan nagyon-nagyon meg tud haragudni.
Zavaros vizéről példaszó beszéli, hogy aki egyszer issza, nem válhat meg tőle, mint a szép leány csókja, visszacsalogatja a világ végéről; méla füzeseit képek örökítik, bús, lassú folyását költők énekelik, iszapos partjait a regék tündéreinek picike lábai tapossák, vize fölött az ábránd borong és a nap mosolyog; az ezüst, az arany színeket vegyítve méla tükörébe.
És mégsincs megelégedve a Tisza. Haragszik, dühöng. Hátát fölborzolja. Sima képe földagad és komor ráncokat vet.
S ilyenkor nem nézi barátait, halálos ellenségévé válik azoknak.
Szilajan nyargal át a rónán, mintha démonok korbácsa űzné, szakít, zúz útjában, mintha őrült volna, barnás hullámai esetlenül hánykolódnak, mint a terhes lelkiismeret, mint a fekete szándék.
És hiába nézzük szomorúan, nézzük megdöbbenve, mint a lázas beteget, nem áll meg, nem csendesedik el, fut, vágtat megriadva, szakadatlan! Zúgva, csapkodva saját ágyát, hol törhetné ki annak oldalát.
Lázas, beteg folyó. Érzed-e, hogy itthon vagy? Érzed-e, hogy azokat akarod megölni, akik legjobban szeretnek?
Vagy csak egy hazug lidércálom bőszít irtózatos haragodba, mely elhiteti veled, hogy valahol Csehországban folydogálsz? S ezen annyira elkeseredel, annyira megharagszol, hogy elfutsz onnan, s rakoncátlan dühöddel, bosszúálló hullámaiddal megfenyegeted ott az idegeneket.
Hiszen a Duna sem jobb. Az is fölháborodik olykor… de hát a Duna csak félig a miénk, aztán ott pihen fenekén korallok, színes csigák között hármas koporsóban Attila hun király, és a nyargaló hullámok haragos zúgásában az ő szilaj lelke beszél népéhez szemrehányón, büntetéssel fenyegetőn… onnan alulról, ide fölülre…
De hát a Tiszából ki szól hozzánk így? Mi zúdul föl? Mi kavarog ott misztikus borzadályt gerjesztve?
Talán az a néhány könnycsepp, amit a bujdosó Rákóczi, két századév előtt, Tokajnál a Tiszába hullatott, mikor megsiratta ezt a szép országot?
Talán az a vér, mely Bodrogkeresztúrnál omlott bele 48-ban szabadságért küzdő hősök sebeiből?
Attól őrül meg évenkint, attól szilajodik meg a Tisza; attól a könnytől, attól a vértől…
S miként a lepedős kísértet, addig jár föl sírjából a szörnyű »szemrehányás«, míg az a kétszázados könny megszűnik keserű lenni a hullámoknak, s míg azt a vért végképp nem szívja onnan föl a nap… a szabadság.
*
Hanem hát félre most a költői gondolatokkal… Beszéljünk gyakorlati dolgokról, védgátról, töltésekről, a percsorai gát megtarthatásáról, Kende Kanutról, akivel úgy akar most a budget-szavazás után kvittelni a kormány, hogyha odaát Pesten annyi ideig őt regulázta Tisza, itt Szegeden majd hadd regulázza ő a Tiszát.
És Kende bizonyosan meg is regulázná, ha a Tisza olyan volna, hogy mikor ki akar önteni, azt előre bejelentené őnagyságának a Hungáriában, mire aztán Kende Kanut tartana neki (ad kaptam: országházi folyosó) egy kapacitáló beszédet, hogy az isten szerelméért, csak még most az egyszer türtőztesse magát, s ne csináljon bajt a magas kormánynak, mikor úgyis annyi a baja, hogy azt se tudja, mit csináljon. (Példa rá, hogy Kende Kanutot nevezi ki vizi * kormánybiztosnak.)
Nem azt a »vizi«-t értem, ami a ferbliben van.
Különben a folyammérnöki tudományhoz nem kell tudomány. E szakmában éppen olyan otthonos volt Chudák Gyuró Árva megyei drótostót, mint Kende Kanut, azaz, hogy éppen úgy nem tudott semmit, s mégis nevezetes dolgot művelt e téren.
Chudák Gyuró ugyanis egyszer a Duna forrásához ért a Fekete erdőben, ahol az éppen olyan kicsiny, mint más csermely forrása.
Gyuró agyát nagy gondolat világította meg.
Teremtette! mondja magában csináljunk egy kis tréfát a pestiekkel. Ha én most ezzel a nagy kalapommal, hogy ím itt járok, bedugom a Duna forrását egy negyedórára, holnap nem fog folyni egy negyedórára a Duna a fővárosban, s a lakosság ugyancsak törni fogja a fejét, hogyan történhetett ez.
Csodálom, hogy Kende Kanut nem a megtaposott nyomokon indult, s ahelyett, hogy a Tisza fakadó forrásához utaznék, hogy azt simpliciter bedugja vagy két hétre, s ezáltal minden veszedelem elejét vegye, egyszerűen csak tizenötezer forintot kért a nemes várostól.
Mivel hogy hát Kende Kanut már megtanulta azt mameluk környezetében, hogy pénz kormányozza a világot.
S a világban benne van a Tisza is.
Különben nem igaz az, mintha Kende Kanutnak nem volnának gyakorlati tervei a Tisza megzabolására.
Nevezetesen, kilenc mázsa spanyolviaszkot akar hozatni a fővárosból, s elkérni a törvényszék pecsétjét, hogy azzal körül pecsételtesse a partokat.
Ám ha még akkor is kiönt a Tisza, ő lássa; bírói zártörést követ el.
*
Engedje meg a nagyméltóságú kormány, hogy mindezen jeles ideák és magas bölcsességű intézkedések dacára is csak a jó szerencsében s önmagunkban bízzunk.
A sors nem büntetheti meg Magyarországot annyira, hogy Szegedet tönkre tegye. A sorsban van annyi becsület, hogy egy rókáról ha két bőrt nyúz is, legalább nem nyúzatja két vargával.
Két Tiszát nem mér ránk egyiptomi csapásul: elég nagy kereszt nekünk az az egy is.
Szeged polgárai nagyon jól tudják, hogy nem számíthatnak a kormányra, és éppen ezért nem is csalatkoznak benne: önerejük az egyedüli mentő eszköz. S ezt jó tudni. Mert e tudat megmenti őket a céltalan ide-oda kapkodástól. Minden kéz munkához lát. A szilaj folyó is megérzi ezt az erőt, megjuhászkodva szelídül meg veszett dühöngése után,… s néhány nap múlva ismét csendes lesz, mint ezelőtt, s szelíden, locsogva suhan el a költői füzesek között.
Megszelídítik »a mi kezeink«!
S nem fog megváltozni semmi egyéb, csak a Kende Kanut érdemei, melyek ismét szaporodnak eggyel; mintha már látnám a kormánypárti lapokban, hogy:
Nagy veszedelemtől mentette meg Szegedet Kende Kanut »erélyes keze« stb., stb.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi