I. »AZ UTOLSÓ LEVÉL«

Full text search

I. »AZ UTOLSÓ LEVÉL«
Az »utolsó levél« kivált a szerelmeseknél sok bajt szokott okozni, s többnyire keserű visszaemlékezések forrása. Victorien Sardou vígjátékot írt ebből a drámai elementumból, amelyet már mi jobb előadásokból is ösmerünk – Sardou szerencséjére.
De a tegnapi előadás sem mondható abszolúte rossznak. Siposné, Dobozi Lina asszony és Halmai, kiknél a főszerepek voltak, derekasan játszottak, különösen jó szalon-színésznek mutatta be magát Halmay, ügyesen mozgott, hangja rokonszenves, nem túloz s nem halványít.
Az első és második fölvonás között nem tudni, mennyi idő folyik el, mert a színlapon nincs fölírva, annyi azonban bizonyos, hogy vagy sok idő folyik el, vagy igen kevés, talán egy félnap, ami valószínűbb azért, mert a szobrocska alul kivett levelet okvetlenül mindjárt kutatja Siposné és Kutasi Janka.
Ha sok idő folyik el a két fölvonás között, hogyan lehet az, hogy mind Siposné, mind Kutasi Janka az első fölvonásbeli toalettben jönnek a színpadra a második fölvonásban? Ha pedig kevés idő folyik el, akkor az a különösség áll be, hogy Halmay úr, ki az imént porcelán öltözetben vizitelt, tehát forró nyári időben, már rövid idő múlva zimankós téli időben a kandalló tüzénél didereg téli rokkban. Franciaországban sok csuda esik meg, de ilyen hamar mégsem következik talán a nyár után a tél.
A tanúság [!] ebből az, hogy jobban kell az öltözködésre vigyázni: mert az sokat árt vagy használ az illúziónál.
*
Kutasi Janka egészen szép Clarisse volt, s ma is csak az tűnt ki, hogy tehetséges színésznő, akihez sok jó reményt köthetünk. Se modorosság nincs benne, sem álpátosz, hanem mérséklet vonul át játékán, ami a lehető legjobb jel, csak a hangjának lenne több hajlékonysága, mint ahogy a Siposnéénak van, ki mestere a modulációknak. A társalgási szerepekben főleg ez az az eszköz, amivel hódítani lehet. Olyannak kell lenni a hangnak, mint a zongorának, mely minden érzés kifejezésére külön billentyűből rezdül.
Makó a megtestesülése ennek a – hiánynak. Őbenne minden ingrediencia megvan, ami a művészethez kell, még alakítani is tud, csak a hangja szerencsétlen, mindig ugyanaz.
Ma is kitűnően volt maszkírozva. Úgy nézett ki ő maga is, mint egy cserebogár.
Mit szóljunk Szelesről?
Petúr bán közepütt kiborotváltatta a szakállát, s beleöltözött a Monsieur Vanhove ruháiba.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi