MEGLEPETÉS AZ ERDŐBEN
MEGLEPETÉS AZ ERDŐBEN
Ismeretes a mackónak az a szokása, hogy télvíz idejében alszik, mint a bunda. Késő ősz táján szokta magát eltenni télire a szél által halomra terített fák alá vagy gyökerek által fedett mélyedésekbe, ahol aztán nagyszuszogva letelepszik – s nőhet aztán tőle ölnyire a hó, és sivíthat a szél, az neki mindegy; ha lágy a tél, többször kijő odujából s szétnéz a nagy természetben, de csakhamar megérezve, hogy nincs még itt a tavasz morogva visszacammog odújába s ki sem jön márciusig. Nagy munka ám neki az alkalmatos téli szállás fölkutatása. Napokig elkullog az erdőben szerteszét, keresve a jó helyet, s ilyenkor gyakrabban találkozhatni e mizantróp táncművésszel, mint más évszakban. Ilyenkor szokták aztán róla mondani, hogy »háztűznézni jár a mackó«; a vadász buzgón is jár utána, mert ebben az időben leghúsosabb, s tenyérnyi vastagságít a hája-zsírja, – miből élne különben egész télen? – meg a bőre is ilyenkor a legjobb. Ez időszakban lövik tehát a legtöbb medvét, márcsak azért is, mert a friss hóban könnyen nyomára találni, s nagyobbára már álmában lehet rajtaütni.
Csakhogy nem mindenki vadász ám, aki az erdőre jár, s egyáltalában nincs kellemetesen meglepetve, ha ilyen szálláskereső Atta-Troll-ivadékokkal találkozik. Gazduram is, ha tudta volna, mikor fát szedni indult a közeli »széltörés«be, hogy milyen találkozója lesz ott, bizony inkább otthon maradt volna, mert, hej, keserves dolog lehet az, mikor a mackó a hátulsó lábaira állva az első lábával bozontos szügyére öleli az embert! De hát nem tudta. Kimentek a szánkóval s jócskán meg is rakták már, midőn nini, a ló erősen hegyezi a fülét és vadul ficánkol, különben nagyon jámbor fajta – hát, uramfia, az erdőszélen egyszerre csak két »szőrös talpú, lompos farkú« medve jelenik meg. A félálmos mackók bambán merednek rá a halálra ijedt parasztra és fiára, meg a reszkető lóra. Bizony ezer a szerencse, hogy a medve ilyenkor már sokkal lustább és kábultabb, semhogy gyors támadásra volna kedve, mert különben gazduram nem ért volna rá visszanyerni a hidegvérét s fiastól együtt hamarosan fölkapni a szánkóra, rácsapni a lóra és úgy elvágtatni, mintha ott se lettek volna. Mackóék pedig csendes stoicizmussal bámulnak a fürge csoport után, s lomhán indulnak tovább, vackot keresni.
