HALOTTAK ORSZÁGGYŰLÉSE

Full text search

HALOTTAK ORSZÁGGYŰLÉSE
Minden változandó a világon, csak az országházi kapus nem. Ő örök, – s míg a ház ábrázata változik szerteszét az országban, ő nyugodtan tartlizik a foyer-ban.
Reggelenkint, mikor az újságból nézi ki a jövendő idők folyását, itt is, ott is fölnevet egy-egy névnél.
– Hehe! Rosszul állunk? Persze rosszul állunk… nem fogunk visszajönni… hehe…
Vannak aztán nevek, Breslmayer, Csepregi stb. (lásd a melléklet tárcájában), amiknek arisztokratikusan csóválja meg fejét.
»Haj, haj! – dünnyög magában… – Az lesz még csak a helyzet… Breslmayer, huhuhu…«
A derék kapus úgy megkacag ilyenkor, hogy a könnyei is folynak bele.
…De csak jókedvű napokat is éltünk meg a jókedvű adakozó uralkodása alatt!
*
Néha be-benyit unalmában a Házba is, porolni, tisztogatni. Hiszen az országban is éppen azt csinálja most a közvélemény. Porol és tisztogat.
A nagy üresség kriptaszerűvé teszi a helyet. Titokzatos csend honol bent.
A légáramlat meg-megcsapkodja az ajtókat s síri sóhajként rezegteti meg a levegőt.
Itt kísértetek járnak…
»Ni, a kefe, a törlő nem ott van, ahol tegnap hagytam, szent isten… itt jár valaki éjjel.«
*
Persze, hogy jár. Egy fantasztikus ismerősünk, ki már sokszor volt »médium« a spiritistáknál, azt beszéli, hogy igenis az nem tréfadolog, amit a magyar népmesék mondanak.
Éjfélkor a kis falusi templomokban felkelnek a halottak a temetőből, és ők ülik meg a padokat; fölhangzik s az élők is meghallhatják a becsukott templomban az orgonaszót.
Így van ez a képviselőházban is; minden éjjel a régi pozsonyi diéták alakjai ülnek be, s síri hangon foly a tanácskozás, vitatkoznak, szónokolnak és ítélnek.
József nádor ül az elnöki székben, Nagy Pál, Balogh viszik a szót többnyire. Deák a folyosókon adomázik…
Ő egyszer a folyosókon hált ezzel – úgymond –, és kihallgatta a beszélgetésüket.
– Hallott maga ördögöt! – mondjuk neki. Nem felel, csak mosolyog szomorúan és napról napra soványodik.
*
Szegény fiú! Bizonyosan Br. Eselmayertól hozatja a kiflit a reggelijéhez.
Szegény fiú!… bolond az egészen.
– Aztán hallja-e, miről tanácskoztak hát azok a halottak?
– A korrupcióról beszéltek künn a folyosón. Mert bent a házban nem voltam.
– Mondja el körülményesen.
Elmondta.
Hüm! Kezdem hinni, hogy mégsem egészen bolond.
*
– Ennek a Tiszának nagy szerencséje van – mondá Felsőbüki Nagy Pál.
– Ugyan miért? – mondja Deák. – Én csak Beöthy Aldzsit irigylem tőle.
– Örökké tréfálsz… Én komolyan töprenkedem afölött, hogyan tarthatja fenn magát ő, ha Lónyai megbukott, mikor alatta sokkal nagyobb a korrupció, mint Lónyai idejében.
– Hja, az onnan van, mert Tisza sokkal okosabban csinálja – mondja élénken Balogh.
– Nem látom be.
– Megmagyarázom. Emlékszel-e mikor diákkorunkban, egy híres éhezési időszakban egyszer beugrottam magam egy kertbe s megszedtem a zsebemet gyümölccsel?
– Emlékszem.
– Hát akkor arra is emlékszel, hogy a dolog másnap mindjárt kitudódott. Ti áskálódtatok ellenem a legjobban.
– Nem értem a célzást.
– Majd megérted mindjárt. Nemsokára megint kedvem jött egy kis hadizsákmányra, hiszen arra is emlékezhetsz, akkor is együtt voltunk valamennyien. Csakhogy akkor már okosabb voltam.
– Hogy-hogy?
– Magam maradtam most kívül a palánkon s benneteket eresztettelek a gyümölcsfára. Most ti szedtétek meg a zsebeteket. És a dolog sohasem tudódott ki.
*
Tudja-e, hogy ez igen illetlen beszéd a halottaktól?

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi