VÁLASZTÁSI APRÓSÁGOK [I.]
VÁLASZTÁSI APRÓSÁGOK [I.]
(Bem unokája.) Erdély sokáig tartja fenn magát, mint a »legolcsóbb« hely a magyar politikai piacon. S kivált ilyenkor, midőn nagy a kereslet, mindenki Erdélybe törekszik.
Az erdélyi kerületek nemcsak azért jók, mert olcsók, hanem főleg mert tartósak, mint a jó posztó és nyugalmasak, mint a tág csizma.
Az idén Dobránszky Péter műegyetemi tanár is egy ilyen kerület ostromlásához fogott hozzá, mégpedig elment egészen Gyergyószékig, ott teremnek csak az igazi örök kerületek. Mert akit a székelyek megszeretnek egyszer, megvan aztán az szeretve, az igaz, hogy nehezen szeretnek meg valakit…
A Dobránszky név nagyon idegenül hangzott eleinte a székely bérceken.
– Hiszen tót az! – mondták a góbék – egye meg a toportyán a virtusát… Dobránszky… Dobránszky… ez csak tót lehet.
– Nem tót az, atyafiak, hanem lengyel – szólt egy kortes nagy tudományú ábrázattal.
– Lengyel-e? Az már egészen más… – mondák a székelyek.
– Márpedig tudják meg kegyelmetek, hogy a Bem apó unokája.
– Hisz akkor Bemnek hívnák.
– Csakhogy női ágon ám.
– Az már egészen más. Éljen hát Dobránszky!
S azóta nagy a lelkesedés Bem apó unokája mellett. Tenyerükön hordozzák, s óriás zászlók lengenek házaikon azzal a felirattal, melyet csak nagy események idején tesznek ki: »Ide, székelyek!«
(A rossz bor.) Vácon, mint tudjuk, keserűen foly a harc a Rádaysták és Prónaysták között.
De mivelhogy vesztegetni nem szabad, mind a két párt úgy segít magán, hogy 3 krajcárért méri a bor literjét.
Igaz, hogy Vácon sok bor terem. A Beöthy Laci embere valaha kiszámította, hogy minden váci emberre jutna naponkint négy icce, ha szétosztanák. S igen el volt keseredve, hogy micsoda gazember issza meg előle a naponkinti három iccéjét…
Most, mikor aztán tíz icce is jut egy választóra Vácon, mégis el vannak keseredve – mert a bor a legátkozottabb bicskanyitó.
– Nem bor ez már – mondja egy választó, mély sóhajjal nyelve le néhány kortyot.
– Hát mi? – pattan fel apprehenzíve a kortes.
– Nem bor, de inkább választó víz.
(A szórakozott jelölt.) Krivácsi József azzal a szándékkal utazott el szombaton, hogy az ugodi kerületben elmondja vasárnap programbeszédét.
Várták is nagy ünnepélyességgel, de hiába várták, nem jött el. A programbeszédet meghallgatni összegyűlt nép zúgolódni kezdett.
– Ide ugyan többet ne jöjjön, ha így bolonddá tett.
Pedig hát Krivácsy éppen nem volt az oka. Kis-Cellbe érkezvén szombaton délután, ahol vonatváltozás van, nem a Pápa felé induló vonatra rakta át málháit, hanem a Pestre visszaindulóra.
Mikor észrevette, hogy Pestre viszik, kétségbeesve ugrott ki s rohant a Pápa felé induló vonat után.
De elesett az úton, szűk magyar nadrágja elrepedt s véresre törte magát. A vonat pedig elrobogott, a pesti vonat a málhával, a pápai pedig őnélküle.
