APRÓSÁGOK A HÁZBÓL

Full text search

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL
nov. 23.
Harc és háború – intra muros et extra.
Odabenn meg se gondolva, hogy gyenge üvegből van a háztető, már nemcsak kővel dobálóznak, valóságos Osszákat és Pelionokat dobálnak egymás fejéhez a hazamentő titánok. I. Napoleon, a földi hadisten világverő hadainak vasléptei alatt dübörög a föld Jenánál, Wagramnál, Austerlitznél; formálódnak a carré-k, nyomulnak előre a colonne-ok, mialatt az ágyúk érctorkainak szörnyű zenekara bömböl hozzá kíséretet: kavarognak a füstoszlopok, melyeknek sötét méhében fel-felvillan a földi mennykövek sokaságának sápadt tüze, amint a pattantyúkat elsütik…
Az már bizonyos, hogy nagyszerűen tudja adni a csatát Németh Albert. Kommandírozza a nagy Bonapartét, Blüchert ide-oda, meg a hadsereggé szervezett fináncokat, erdőkerülőket és a Waldmajort, hogy szinte tűzbe jön a hallgató s egész elfelejti, hogy békés tanácskozás kedvéért van itten, olyan verekedhetnékje jön.
Jaj, nem csoda! Hadsereg-szervezés van, és a tisztelt Ház bele akar beszélni, amihez pedig semmi köze. Felségjog az egész, a népek köszönjék meg, hogy legkegyelmesebben megengedtetik nekik odaadni gyermekeiket »schätzbares Material«-nak s ha verejtékes garasaikat puskaporra elfogadják.
Ki is fejtette azt bőven és alaposan Pulszky Ágost – az észjog tanára az egyetemen –, hogy a magyar nemzetnek magyar hadsereghez nincsen joga, abszurdum az, s ő azt el nem ismeri.
Pulszky Ágost k.k. lajdinant úr nem ismeri el a magyar nemzet jogát egy magyar hadsereghez s tiltakozik ellene.
Mikor ezt a kis Pulszky Gusztit látom az öblös szájával, mindig azok a zöld gyepen legelésző apró, puha sárgamolyhos kis libák jutnak az eszembe, melyekkel szakértők véleménye szerint bizonyos körülmények között oly kellemes érzés az emberre a – fogát kipiszkálni.
Hej, ha ott lett volna ezen az ülésen az öreg Deák Ferenc, a Háznak micsoda derültsége között piszkálta volna ki a fogát a k.k. lajdinanttal, az észjog professzorával az egyetemen, vitéz és tudós Pulszky Gusztival…
Így csak Mocsáry mutatta ki, hogy Ágost úr, amikor így beszél, voltaképpen Magyarország államiságát tagadja, s Herman Ottó vágott oda neki, hogy mit gondol: hogyan jöttek be az országba a magyarok ősei: úgy-e mint szegény vándorlegények, avagy mint ugyancsak önálló külön magyar hadsereg?
Lőporszaggal, vigalommal volt tele a levegő. Nem engedjük a magyar fiúkat cserepárok közé sorozni! A mi zászlóaljainkat ne vigye Óperenciába senki! Csak Ráday, a honvédminiszter mosolygott a téglaszín bajusza alatt, gondolva magában: »lármázhattok ti, mikor már ott is vannak.«
*
A diplomaták karzatán a csata tartama alatt tűnt föl egy boltozatos kopasz homlok, hosszú szakállal.
– Nini, Klapka! – suttogák erre-arra, – no, az már csakugyan komoly jele a háborúnak.
– Már hogy volna Klapka – mondá egy tapasztalt honatya –, nem látjátok, hogy mellette van Péchy Jenő?
Amint aztán ki is derült, hogy nem Klapka volt az, de valami rézcsőkereskedő Glasgowból.
*
A nagy háborúság közepette csak a Helfy Náci feje képezett kivételt. Olyan volt, mint háborgó tenger közepén a sziget, – persze olyan sziget, amelyen kevés már a pálma. Szépen, nyugodtan fénylett a homloka, mint a Salamoné, míg egyszer csak szépen lekonyult.
– Ni, Náci elaludt! Az istégbáró, el biz az. Elaludt, éspedig – a Mocsáry beszéde alatt.
– No, ni, nem hiszem – mondá ott valaki –, hogy ez a Náci nem célzatosságból aludt el. Tudjátok, ezek a szélsőbal vezérei titokban mindig agyarkodnak egymásra.
Tehát még egy oly csendes, békés momentumban is, aminő az álom, ki volt fejezve a mai harcias napon az ellenségeskedés.
*
De hát még a folyosókon!
Herman Ottó, amikor a csatáját bevégezte odabenn, kiszaladt a korridorra s ott fogdosta az aláírásokat a következő indítványhoz:
»Akasztassék az országházára egy tábla, következő felirattal:
Itt minden fél órában friss párbajsegédek kaphatók.«
*
A büfé körül nagy csődület esett. Általános megbotránkozás között mutogattak egy zsurnaliszta képviselőt pénzért. Abban a veszedelmes gyanúban szenved a szerencsétlen, hogy e héten még nem volt párbaja.
Nagy nehezen sikerült a fölháborodott tömeg markából kimenekülnie Nina kisasszony védszárnyai alá.
*
Horváth Gyulát, akinek félbe kellett hagyni a vízszabályozást a Tisza körül, hogy a veszedelmes napok alatt mindig kéznél legyen egy slágfertig gavallér Tisza körül, a tegnapi ádáz párbaj alkalmából így támadta meg egyik kollégája:
– Hát te vízontó, te Budapestre vért jársz ontani?
S ő még mosolygott hozzá, a bősz szörnyeteg.
*
Polónyi Gézának fekete selyemkendővel van felkötve a balkeze.
– Szörnyen restellem – mondá. – Valami ostoba szemölcsöt vágott ki a karomból a doktor, s most mindenki gúnymosollyal néz rám. Azt hiszi, hogy már én is – gyerek lettem.
*
Nevezzük X-nek, mert nem akarnók, hogy bolondjába még kihíjon.
Tehát X-ről az a fáma, hogy amíg iskolába járogatott, mindig szekundába pónálták. Mondták is a professzorai, hogy sohase lesz ebből semmi.
És mégis lett belőle valami. A professzorok szamarak, nem tudják, hogy predestinációja van még a szekundának is.
X. tisztelt barátunk foglalkozására nézve – szekundáns.
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi