I. Bevezetés.
I. Bevezetés.
Volt egyszer egy főszolgabíró ismerősöm otthon a megyében, aki mindig a részeg emberekre vigyázott. Ebben képzelte ő a közigazgatási teendőket. Ha rossz karfájú hidat látott, dühösen parancsolta, hogy csinálják meg, mert hátha valami részeg ember talál erre jönni s lecsúszik?
A falukon végigmenve, egy fűrészt cipelt utána a hajdúja, s ahol a csűrlyukon át, mint az a parasztoknál szokás, ki volt dugva a kocsirúd, nyomban lefűrészeltette, nehogy meg találjon benne botlani valami részeg ember.
A józan emberekre nem viselt gondot a tekintetes úr, hiszen azok úgyis okosabbak őnála. Vigyázzanak magukra.
A mi jámbor pesti magisztrátusunknak is van ilyen kidomborodó sajátsága.
Az ő gyenge oldala a kutyák. A kutyákban vagyon a jó közigazgatásnak az ő elégtétele – hogy a Sztupa Gyuri stílusában szóljunk.
Mert a kutyák is olyan veszedelmes állatok, mint az emberek. De a kutyáknak van egy nagy előnyük, hogy nem választók – s így meg nem bosszulhatják a rajtuk ejtett jogtalanságot.
Aztán olyan nagyon szép politikus eljárás az, indirekt úton a kutyák által hatalmaskodni a gazdáikon, annyival is szebb, mert az ellenkező is eléretik vele: hatalmaskodás a gazdák által a kutyáikon.
Ilyen nagy problémát még emberi elme meg nem oldott, mióta a világ áll, mint most ezt ez a jámbor városi tanács.
…Istenem, de okos ember is lehetett, aki kigondolta!
