II. Kutya-észrevételek.

Full text search

II. Kutya-észrevételek.
Tegnapelőtt éjjel három kutya ballagott az Erzsébet téri sétányon, – bizonyosan a »Kék Macská«-ból jöttek.
Közönséges szelindek kutyák voltak, csupa egyfajta s élénk társalgást folytattak kutyanyelven.
– Hallod-e, Dráva! – szólt a tarkafülű eb – azt mégis nagyon restellem, hogy a legharapósabb ember címerében kakasokat találtak.
– Eh, hadd el… a régi királyok ostoba emberek voltak. Minket sohase vettek be a címerekbe.
– Ne bántsd a régi királyokat, Tisza! – szólalt meg a sántító Zagyva. –- Őalattuk legalább holtunk után értünk valamit, a bőrünkre írták a diplomákat… de most… most…
– Mi van most?
– Nagyon el vagyunk nyomva, gyerekek.
– Csitt! Egy rendőr járkál itt, lassabban beszéljünk.
– Egy rendőr? Az lehetetlen!
– De istenúgyse igaz! – mondja Dráva élénken.
– Nem fog az bennünket bántani?
– Tetessük magunkat, hogy meg vagyunk veszve, s bezzeg úgy elszalad, hogy nem éri a lába a földet.
Egy-két ugatás és keringő kutya-mazurka schrittek után a derék rendőr csakugyan kereket oldott.
– Te nagy pszichológus vagy, Dráva!
– És esztétikus… – tette hozzá Dráva szerényen –, éppen most készülök én is egy kritikához az Ábrányi Emilke verseiről.
– Ne harapd meg szegényt nagyon… tudod, a Fuchs testvérek miatt… mégis csak fajtánkbeliek.
– Nyomatták volna hát kutyabőrre legalább.
– Hagyd el a poézist, Zagyva… legyünk reálisak. Nem találod, hogy milyen gyáván szaladt el az a rendőr. Írhatnál legalább egy cikket a fővárosi rendőrség rosszaságáról.
– Úgy kell ennek a hitvány városnak! Látod, a falukon, ahol még a házőrző kutyák kezében van a policia, nincsen semmi baj és jól megy minden. Az emberek nem jók semmire.
– Kivált ezek az élhetetlen városiak.
– Mindenünket elveszik.
– Adót vetettek ránk.
– Korlátozzák a szabadságunkat…
– Semmink sincs.
– Hát a nyakravaló?
– A független életünket elvetette a magisztrátus, s ha az istenben megboldogult Simon Florent nincs, ma szájkosárban járkálnánk. De a jó bolond… isten nyugosztalja meg… egy hazafias dikcióval kirántott a bajból.
– Nagyobb baj az, hogy a »konc«-ra, ami századok óta nekünk dukált, a mameluk képviselők tették rá a kezüket.
– Csináljunk forradalmat.
– Csináljunk! Hogy gondolod?
– Én megyeista vagyok. Le a várossal! Egypárnak meg kell veszni közülünk. Az egypártól megint megvesz egypár. A veszett kutyák szaladgálni fognak az utcákon s összeharapják az embereket.
– Pszt! pszt! – vakkantott fel Zagyva ijedten – itt jön a hátunk mögött Sztupa Gyuri.
– Szent Isten, az mindent kihallgatott.
– Bolondok vagytok. Hiszen Sztupa Gyuri nem érti a nyelvünket.
– Csitt, szamár! Van is a világon valami, amihez Sztupa Gyuri ne értsen?
 

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi