A T. HÁZBÓL [máj. 6.]

Full text search

A T. HÁZBÓL [máj. 6.]
Szegény Komjáthy napja volt ma. Mivelhogy nem volt semmi különösebb dolog kilátásba helyezve, csak az ő interpellációjára a válasz.
S mert nem volt kimondva, mikor lesz, ott kellett lesni tíz órától kettőig. A többi ember jött, távozott szabadon, csak őneki kellett veszteg maradnia, figyelve minden mozzanatra étlen, szomjan. Istenem, de mégis nehéz dolog a hazafiság!
Hítták is némelyek.
– Nem jössz, Béla? Borzasztó unalmas ülés van. Mit csinálsz itt?
– Várok – felelte makacsul.
És várt.
Meg volt különben kenekedve mindenféle zsírokkal. Így fog, úgy fog megfelelni Paulernek. Volt háromféle válasza is. Mérges, mérgesebb és legmérgesebb.
El is mondta mind a hármat Horváth Gyulának, mintegy belevetve azokat az ő elméjének a kalapjába, hogy az aztán húzza ki találomra valamelyiket.
Horváth Gyulának nagy szerencséje van. Mind a három pártnak ő az intimusa. Egy láthatlan kéz, mely csekély eszközökkel rángatja a gyeplőket.
Az ő nagy tekintélyének az a titka, hogy sohase beszél, csak ha kérdezik, s hogy mindig azokat szidja, akikkel beszél. S így azok azt vissza nem mondhatják senkinek.
Mindenkinek a gyenge oldalait kapja ki s állítja előtérbe, de olyan sajátságos tapintattal, hogy azokkal mintegy elfedje a még gyengébb oldalakat. Ezért lett a Ház elkényeztetett cukros babája öreg napjaira.
De igaz, hiszen a Komjáthy viszont-válaszról van szó.
– Ma nem szabad lanyhának lenned! – biztatják. – Mert ma úgyis rossz napja volt a prókátoroknak. Szapáry adta ki a jelszót: Szavazzuk le az ügyvédeket – és le is szavazták. – Légy hát nagyon mérges, kedves Bélácskám!
Hanem hát amint így feltüzelnék, egyszer csak odatipeg valahonnan lassú csárdás lépésekben maga Pauler, a váll-lapockái közé behúzott kis fejével és azzal a rettenetes világgyűlölettel a zöldes szúrós szemeiben.
– Jó, hogy talállak – mondja megpillantva Komjáthyt. – Még meg se mostam a fejedet, hogy olyan kemény hangot használtál irányomban az interpellációban. Bizony nem vártam volna meg éppen jogász embertől.
Komjáthynak kínos volt ez a diskurzus, de szerencsére eszébe jutott egy jó mentség, mely ezenfelül szatírizálni fogja a helyzetet.
– Nem tettem volna, kegyelmes uram… a világért se… hanem ez a Füzesséry Géza vett rá. Az ő lelkén szárad a dolog.
– No, ne viccelj! Inkább ígérd meg, hogy most magadba szállsz, s tudomásul veszed a válaszomat.
– Az bajos lesz. De isten neki, ha kielégít. Csakhogy egy baj van.
– Mi az?
– A barátaimnak már megígértem, hogy rendkívüli dolgot fogok mondani, amin mindnyájan el fognak bámulni.
– Ugyan ne bolondozz! Tedd meg nekem ezt az apró szívességet.
– Isten neki, három föltétel alatt.
– Hadd hallom a kívánságot.
– Az én kívánságom az, hogy a Mezei kerületébe huszonöt keresztény hittérítő küldessék a kormány költségén.
– Hát még?
– Hogy Verhovay megkapja az aranygyapjút.
– Gilt. Nagyon szívesen. És még mit parancsolsz?
– Tetejébe még azt, hogy a viszont-válaszom ne vétessék komolyan.
– Tehát megállapodtunk?
– Meg, kegyelmes uram.
– Tehát nem mondod el most azt a rendkívülit?
– Nem, kegyelmes uram.
S így lőn békés végkimenetel a sok port fölvert ügynek. Pauler az ülés végén a választ megadta, s Komjáthy tudomásul vette.
Hanem nagy hiba történt, a párbajok ellen beszélt a viszont-válaszban.
Tyűh! Kapott ezen a miniszter. Hát hogy mersz te a párbajok ellen beszélni, aki gyilkos arzenált tartasz odahaza, aki kikölcsönzöd a pisztolyokat percent nélkül? Ejnye, ha ez se rendkívüli, akkor aztán semmi se rendkívüli. Akkor még én se vagyok rendkívüli talentum. Nem úgy alkudtunk, most már én se tartok be semmit.
S így nem mennek Miskolcra keresztény hittérítők, s így nem kapja meg Verhovay az aranygyapjas rendet, s így vétetett komolyan Komjáthy.
Pedig hajszál híja, hogy megfordítva van.
*
Ma különben változatos volt az ülés, de mégis szegény eseményekben.
Legérdekesebb volt a Tisza liberális megjegyzése, hogy a munka nem bűn, még pünkösd első ünnepén se.
– A pogány! – dünnyögte Rostaházy. – Ez már mégis sok a magyar állam szájából.
Mit szól ehhez a »Magyar Állam«?
*
A büfébe is benéztem. Szapáry megint ott reggelizett. Hallatlan! Hát már csakugyan nincs a sajtónak semmi ereje? Bosszantó az, hogy ilyen csekélységekben sem enged a miniszter, s még mindig reggelizik…

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi