Wollner, a koldus
Wollner, a koldus
Nyíregyháza, jún. 19. [jún. 22.]
Ennek van az a sokat emlegetett bibliai feje.
Wollner koldus, de ép, erőteljes férfi. Koldus, de neje van, és családját neveli. Furcsa koldusok az ilyenek. Nálunk a kisebb hivatalnokok se nősülhetnek.
Határozottan érdekes alak. Bár alattomosság látszik belőle, sötét olajbarna arca, nagy fehér karikájú szemei s orrán egy kékes folt, mely olyan kicsiben, mint a lovak fején a »lámpás«, sajátszerű antik zsidó jelleget kölcsönöz neki. Inkább rokonszenves, mint antipatikus. Persze ő sem tud semmiről semmit, éppen mint a többiek, bár zavart feleleteket ad.
Munkácsy képére lett volna való ez a zsidó. Egyébiránt valami melankólia borong a homlokán, valami mély borulat az egész lényén.
Soha olyan fekete hajat, mint ez, akár csak a bársony.
Wollner az egyetlen a vádlottak közt, aki nem kihívó és szemtelen, hanem bizonyos tiszteletet tanúsít a törvényszék iránt.
Hanem annyi tiszteletet mégsem, hogy kivallaná, hova tűnt el az eszlári nap óta, s miért bujdosott, mikor hírét vette, hogy nyomozzák?
*
Amit azon a néven nevezünk, hogy »kekk fráter«, annak a megtestesülése Braun Lipót. Hasonlít kissé Buxbaumhoz. Csakhogy nem olyan csinos fiú, hanem a veressége, az megvan belőle.
Egy Lenhossék-féle boncoló köpenyegbe van bele adjusztírozva. A tincsei ennek is göndörek. A kezeit, hol hátracsapja, hol elöl keresztbe teszi, s fesztelenül sétál fel s alá, olyan hangon felelgetve a tekintetes törvényszéknek, mintha az Orczy kávéházban tartana cercle-t.
– Sohase láttam még ilyen szemtelen embert! – mondja megbotránkozva Futtaki a hátam mögött.
Amíg beszél, folytonosan pózban van. Apró szemei pedig, melyek körül sárgák, mint a libáé, nyugtalanul fürkészik a hatást, melyet szavai előidéznek.
Ő volt az egyetlen, aki némi ellentmondásba keveredett.
Már-már úgy látszott, ki sem mászik belőle, midőn Heumann, a híres nyíregyházai prókátor jött segítségére, s egy eleven ötlettel visszazökkentette az ártatlanság kerékvágásába.
*
Legvégire hagytam az öreg Scharfot a vádlottak között.
Az öreg az egyedüli, aki természetes apa volt. A többi
vádlottakból mind kilátszott, melyikből beszél ki Funták vagy Eötvös; meg lehetett ösmerni a stílusokat. Az Eötvösé sokkal jobb.
A vén Scharf hallgatagon ült a pad szélén csíkos blúzában. Neki nincsenek hajtincsei: meglátszik rajta, hogy a császárt szolgálta. Erős, vállas ember. Arcán nincs semmi rosszaság.
Hallgatagon ült, de mégis türelmetlenül, gyakran fordulva felénk, jönnek-e már a tanúk. Azokat várta nagy nehezen. Majd meglátja ő, hogy fog-e merni szólni valamit őelőtte az a fattyú! No iszen csak azt próbálja meg!
Eközben delet mutatott szemben a toronyóra. Az elnök felfüggeszté az ülést egy félórára.
A fáradt férfipublikum rohant, ki a sörházba, ki a cukrászdába, csak az asszonyok maradtak.
Ebből láttam, hogy bizonyosan meg van ígérve nekik a kis Móric.
