II. Az Opera
II. Az Opera
Tarka-barka ülés volt. A belügyi tárcában piszkálódtak. Tiszának minduntalan fel kellett kelnie s visszaverni a portyázó ellenfeleket. Valami nagy ostromok egyébiránt nem igen voltak, csak amolyan csipkedésfélék.
Justh Gyula ügyes beszédben az Operaházba kukkant be és sokallta, hogy oly sok pénzt adnak ki annyi rossz hangért. (Rossz hangot itt a Házban is lehet hallani, ingyen.) Herman a potyajegyek ellen tett egy kirohanást, Szalay Imre kikezdte az új intendánst, akit senki sem fog szeretni. (Ohó! A női személyzetért jót nem állok.)
Az intendáns megkeserítése mindjárt a mézes napjaiban, rossz vért szült az újságírói karzaton, mert ezen urak egészben akarták megkapni Keglevich Istvánt – fölszeldelés végett.
Az Operaház különben ép bőrrel menekült ki. Az Erkelek megint adhatják üres házak előtt a szegény szerencsétlen Bánk bánt, aki tudom, sohasem ölte volna meg Gertrudist, ha tudja, hogy Erkel úr ír róla operát. Így bűnhödnek, uraim, a királygyilkosok!
Lukáts Gyula, Lükő Géza és Orbán Balázs egy lelencház felállítását sürgetik. (Nem akarok maliciózus lenni – de hogy jutott az éppen nekik eszökbe?)
