I. A b) szakaszról
I. A b) szakaszról
[márc. 24.]
Az emberek okoskodnak rajta, miért ejtette el Tisza Kálmán az 57-ik §-ból a b) szakaszt? Ti. a bírósági ügyekbe való főispáni beavatkozást.
A Ház jogászai ekképpen szólnak:
– Azért ejtette el, mert belátta, hogy akinek kezében van a bíró, kezében van ítélete is.
A Ház praktikus, vidéket látott emberei ellenben ekképpen beszélnek:
– Biz azt kár volt kihagyni. Hiszen a b) szakasz nélkül is így volt és így lesz. Még Bittó alatt kezdődött. S nemhogy a főispán, hanem az apró vidéki oligarchák tarták a tenyerüket a bírákon.
– Hogyhogy?
– Majd minden bírónak van egy patrónusa s majd minden patrónusnak van egy bírája.
Én azt hiszem, sem a jogászoknak nincs igazuk, sem a praktikus embereknek – hanem nekem van igazam.
Mert én nem azt keresem, miért hagyta ki Tisza a »b) szakasz«-t a javaslatból, hanem azt, hogy miért vette be a javaslatba?
Volt egyszer Szegeden egy főkapitány (jóval előtte a mostani derék főkapitánynak Szluha Ágostnak), aki nagy eszű ember létére mégis mindég beletett a hivatalos költségszámláiba valami oda nem illő, sokszor egészen megállhatatlan tételt, amin rendesen botránykoztak.
– Ugyan mért teszi azt, urambátyám? – kérdezte tőle egy-egy jóakarója.
– A kontrollor részére, édes öcsém – felelte az öregúr nagy flegmával.
– Hogyan? A kontrollor részére?
– Nos igen, az ellenőrnek okvetetlenül kell valami. Mert az ellenőr is életjelt akar adni magáról. Ő mindenáron törülni akar, ez a kenyere. Hát mindég odadobok neki valami csontot. Mert ha nem dobnék neki semmit, a húsomhoz nyúlna, édes öcsém. A legjobb tételeim közé harapna.
Nekem úgy tetszik, hogy a »b) szakasz« már mindjárt ilyen csontnak jutott be a javaslatba – az ellenzék számára.
