A T. HÁZBÓL [febr. 9.]

Full text search

A T. HÁZBÓL [febr. 9.]
Tegnap túlságosan édeskés ülés volt; Trefortot megéljenezték, a sok aláírással ellátott üdvözlő iratot, melyet a folyosón köröztek, még Zimándy is aláírta, s ezzel most már Trefortnak nincs többé semmi hódítani valója.
Bók bókot ért; Tisza Lajos grófot pártkülönbség nélkül magasztalták a kaszinói szép beszédjéért. Csernátony Lajoshoz odajárultak a Ház összes alperesei és felperesei, hogy gratuláljanak neki az ügyvédek megcsipkedéséért. (Lásd a hétfői »Rovás«-t.)
Egyszóval tegnapra mindenki csinált valami okosat, de a legokosabbat Trefort, aki a hetvenedik esztendőt töltötte be. Ezt tessék utánapróbálni!
Ilyen körülmények közt nehéz sorsa van a karcolatírónak, azért is hagytam parlagon tegnap a rovatomat, hanem ma, mikor az összes európai akciók közül a legélesebben domborodik ki a fővárosi kupaktanács akciója az Erzsébet téri verebek ellen, ma bizonyosan az országházi talaj is dúsabban ereszti a humoros szálakat.
Csalódtam. Ma sem történt semmi nevezetes. A pénzügyi költségvetést tárgyalták le meglehetős monoton módon az Orbán Balázs előéneklése mellett.
Minden tételnél ő szólalt fel a legsajátosabb érvelésekkel. Könnyű neki! E derék régi státusférfiúnak ugyanis megvannak már a büdzsé-beszédjei tavalyról, harmadévről és még régebbről. Mindig azokat mondja el, ami természetes is, mert az ostromlott tételek mindig ugyanazok maradtak.
Így például a fegyveradónál mindig annak a megszüntetését kéri, rengeteg statisztikai adatot hozván fel némely községekből, ahol a medvék iszonyú számú ökröt, birkát felfaltak. Márpedig ha nem volna fegyveradó, lett volna fegyver, s ha lett volna fegyver, a lakosok leölték volna a medvéket.
Ezen úgynevezett statisztikai adatok alapján tömérdek medvének kellene lennie Erdélyben. Sajátságos dolog az, hogy valahányszor a trónörökös Erdélybe megy medvevadászatra, soha sincs medve, és valahányszor a pénzügyminisztérium büdzséjét tárgyalják, mindig annyi a medve Erdélyben, hogy ezerszámra eszi a marhát.
A hadmentességi adónál is Orbán Balázs szólalt fel.
De már a dohányjövedék tételeinél… azazhogy ezeknél is Orbán szólalt fel.
Az államjószágok kezelésénél természetesen megint Orbán Balázs indította meg az ostromot.
Hellyel-hellyel mások is szóltak, de Orbán akkor legalább közbebeszélt.
A szélsőbaloldal bárója (pedig másképp kedves ember) egész rémmé nőtte ki magát a karzatok habituéi előtt. Unalmas gravámenjeit borsózó háttal hallgatják már. Tudós hírét egészen megette szónoki híre. Maga a földszint még menekülhet előle a folyosóra, de a karzatok tehetetlenül vergődnek szónoklati hálójában.
És ő mégis egyike a legrokonszenvesebb alakoknak az ellenzéken.
Mert sok ember van ott, akinek hiszik a szavait, de ő maga nem hiszi azokat; Orbán merész adatait, ingadozó számjait, pufogó frázisait ellenben senki sem hiszi, de ő maga szentül meg van azok igazságáról győződve.
Tetszik, nem tetszik a Háznak, az neki mindegy, ő olyan jókedvvel beszél, mintha egész Európa hallgatná. A néptelen padok nem lankasztják őt, a koloszt, a bőbeszédűségben, aki képes korteskedések alkalmával künn a mezőn keresni föl a választókat, mindeniket a saját krumplis földjén, s egyenkint elmondani nekik a programbeszédjét.
Orbán annyira szónok, hogy neki a beszéd cél önmagáért. És annyira pesszimista, hogy emiatt majdnem optimistává válik.
Ha mondják neki: »Ugyan minek beszélsz, Balázs, hiszen látod, hogy kimentek, nem hallgatnak.«
– Mert nincs elég erejök az igazságot elviselni.
Az eszébe sem jut, hogy hátha őneki nincs elég ereje lekötni a Ház figyelmét.
Egyébiránt jó ember és a légynek sem árt. Még kevésbé ártott hát a költségvetésnek.
Változatlanul fogadtak el minden tételt úgy, hogy fél kettőre készen volt az egész tárca.
Az elnök vidoran zárta be az ülést, Szapáry gróf összemarkolta az irományait. Fölkelt a miniszteri székéről, kinyitotta az állványkája fiókját, jól megnézte, hogy csupa feledékenységből nem hagy ott-e ott valamit, aztán egy nagy lélegzetet vett és újra bezárta a fiókot.
Azzal kifelé indult, de visszahajlott még egyszer, hogy csupa feledékenységből nem vitt-e el onnan valamit.
Rendben volt minden.
Se a bicskáját, ceruzáját, bonbonjait ott nem hagyta, sem a fiókkulcsot magával többé el nem vitte.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi