A T. HÁZBÓL [márc. 20.]
A T. HÁZBÓL [márc. 20.]
Meglehetősen népes ülés volt. A Ház tagjai most a kevés munkaanyag miatt oly ritkán találkoztak egymással, hogy szinte megragadják az alkalmat az összejövetelre. Víg diskurzus folyik a couloirokon. A közeli választások a legkedvencebb téma. Hogy lesz, mint lesz? Ki marad, ki bukik? Az esze mindenkinek otthon jár, csak a testével van itt.
Minden a választások közelgését mutatja.
A megszokott arcok közt feltűnik egy-egy idegen alak. Valamelyik főispán, vagy valamelyik jelölt. Azok mind itt akarják elintézni a dolgukat a folyosón.
A főispánt sürgeti a jelölt:
– Meg kellene már kezdeni a mozgalmat.
– Korán van, kedvesem. Emlékezzék csak vissza a múltkori választásokra. Emlékszik?
– Hogyne emlékezném! A bukásra mindig emlékszik az ember.
– No, ha emlékszik, hát akkor tudhatja, hogy mikor elkezdtük a mozgalmat, az első nap volt a legtöbb szavazatunk. Mindenki azt ígérte, velünk szavaz.
– Igaz, úgy volt.
– Azután mindennap fogytak a voksaink. A másik nap elszaladt tőlünk Tömlőfalva, a harmadik nap Murkonyból jöttek rossz hírek, egyszóval minél beljebb mentünk a választási nap felé, mindég kevesebb-kevesebb szavazónk lett, végre a kitűzött napra alig maradt valami.
– Az igaz!
– No, lássa. És ön mégis meg akarná már kezdeni a mozgalmakat.
– Hm. Halasszuk hát el minél későbbre.
Az érdekes jelölt úr belátja, hogy ha később kezdi a korteskedést, később fogynak el a voksok.
De ahogy a ferbliben nincs rossz kártya, úgy nincs a választásnál jó kerület. Még az egyhangú kerületek urain is mutatkozik némi láz az ötéves mandátummal szemben. Mert hiába, az ördög és a választó sohasem alszik!
A nép kezd kivetkőzni az egyhangúságból, s mikor az egyik képviselő azt hozta fel nemrég a kerületében, hogy reméli, nem lesz ellenjelöltje, nehányan odaszóltak:
– Nem lenne az jó, kérem alássan.
– És ugyan miért? – kérdi a képviselő meghökkenve.
– Mert hát hogy válasszon az ember egyből?
A választási diskurzusok mellé egész csemege a folyosón a népfölkelők hadi élete. Örök derültség kútforrása.
Krausz huszár sántikálva lépeget a terem felé, Abonyi exhuszár mint maródi búsong egy szögletben. Általános szenzációt a Krajtsik huszár esete okoz, aki negyednapra kvietált. (Előre látható, hogy e tizenkét huszárból kevesen látják meg a muszkát.)
Hanem annál vígabban vannak a gyalogosok.
Ők nem fogynak úgy, sőt inkább szaporodnak. Abonyi Emil is átment hozzájuk. Mert ha a huszár be nem válik huszárnak, még mindig lehet belőle gyalogos, de ha a baka be nem válik, abból már nem lehet a világon semmi.
…Most azonban pillantsunk be a tanácsterembe is, ahol a himlőoltásra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalják. A téma nemigen tartja izgatottságban az embereket.
Az ellenzékre nézve merőben hálátlan, csak Herman Ottó marad hű álláspontjához, s azt állítja, hogy a himlőoltás semmit sem használ.
Utána Nendtvich áll fel.
No, ez meg bizonyosan azt fogja mondani, hogy a himlő nem is betegség.
De nem; Nendtvich ez egyszer okosan beszélt. Elmondá, hogy az ő gyermekei (a kedves gyermekeit majd minden beszédében elő szokta hozni Nendtvich apó) be vannak oltva és nem kapták meg a himlőt. Amiből az következik, hogy a beoltás nagy különbséget tesz. Igaz ellenben, hogy némely gyermekek nincsenek beoltva és mégsem kapták meg a himlőt. Amiből az következik, hogy a beoltás nem tesz semmi különbséget.
E kimerítő alapos beszéd által teljesen meginformálódván az ingadozó vélemények, a Ház a Tisza és az Orczy felszólalása után egyhangúlag fogadta el a javaslatot.
De minthogy én sem vagyok doktor, én is igényt tartok hozzászólni utólagosan e tárgyhoz. Szerintem, tisztelt Ház, a himlőoltás a legplauzibilisabb mentőszer, mert a szántóföldön tapasztaljuk, hogy bizonyos vetemény után a következő alkalommal az a vetemény nem terem meg többé ott, ahonnan az előző termés a megfelelő anyagot egy időre kihúzta.
Azazhogy ez mégsem egészen igaz. Mert az ülés végén mihelyst a két függőben levő interpellációra megadták a választ a miniszterek, nyomban két új interpelláció termett.
Az egyik antiszemita interpelláció, a Veres Józsefé, aki a saját nevenapján örömet akart okozni a pártjának, s ellene fordul a Frangepánoknak és Zrínyieknek, már ti. a zsidók csalási szándékból való névváltoztatását kívánja akadályozni.
A másik tisztán választási interpelláció, a Dobránszky Péteré, aki Erdélyt szeretné megszabadítani a bajaitól. És most öt miniszterhez is fordul egyszerre.
Erdélynek tagadhatatlanul sok a baja. De ha Dobránszkytól megszabadul, azzal is kevesebb baja lesz eggyel.
