APRÓSÁGOK A FOLYOSÓRÓL

Full text search

APRÓSÁGOK A FOLYOSÓRÓL
Parlamentünkben gyakoriak a derült szcénák, talán túlságosan is gyakoriak. A fenyegető külügyi helyzet, mely pánikot idéz elő a börzén, nem von redőket a honatyai homlokokra. Vidáman, majdnem pajkosan folyik a kultuszminiszter üldözése – mintha csak a pagátot fogdosnák.
Az európai sötét felhőgomolyból a mi folyosóinkon csak a népfelkelők legújabb sportja bontakozik ki.
Komjáthy Béla éppen most meséli egy csoportnak, hogy mikor a cár elolvasta a »Nemzet«-bál a népfölkelő képviselők névsorát, hátrahanyatlott karszékében. De azt nem tudhatni, hogy azért-e, mert elájult, vagy azért, mert kacagott.
Hadnagy Beöthy Algernon váltig nyaggatja kérdezősködésekkel Fejérváry minisztert: Mikor kezdődik a tisztképző tanfolyam? Hogy lesz, mint lesz? Mennyibe szabják meg a tisztek fizetését? Kapnak-e az államtól uniformist, vagy pedig magoknak kell csináltatni?
– Mindenesetre kapnak. Arra a rövid időre nem lehet megkövetelni, hogy csináltassanak.
– De akkor én mibe öltözöm? – aggódik Beöthy.
– Hát amibe a többiek.
– Igen, de az én elhízott termetemre nem akad az aerariumnál ruha.
– Az ám! – mondja Fejérváry, egy pillantást vetve a Beöthy embonpointjára. – Az is igaz.
– Tudja mit, kegyelmes uram? Hátha talán Edelsheim-Gyulay nekem adná a hátramaradt ruháit?
Hadnagy Beöthy Algernon különben minden percben kész minden tréfára. Ó sohasem öregszik meg, és mindennap csinál valamit, ami ébren tartsa a folyosók, sőt néha a Ház jókedvét is.
Tegnapelőtt odasettenkedett a Tisza Kálmán háta mögé a folyosón és átváltoztatott, könyörgő hangon mondja:
– Egy kis dohányengedélyért esedezném, kegyelmes uram.
A miniszterelnök hátrafordul és maga előtt látva Beöthyt, némileg csodálkozva kérdi:
– Hogy mi kell neked, nem jól értettem. Ahá! – teszi hozzá azután elmosolyodva, eszébe jutván, hogy a »Budapesti Közlöny« reggeli száma már közölte a pénzügyminiszteri kinevezését, s ezután neki lesz vesződsége a dohányengedélyekkel.
Ma a Herman beszédje alatt folytonosan közbebeszélt, ahol ült, az egész környéket a könnyhullatásig megkacagtatva.
Egyébiránt a humor, e ritka madár, lépten-nyomon bugyog fel nálunk.
Nendtvich azzal dicsekedett a tegnapi beszédében, hogy ő milyen jól tanult diák korában és hozzátette, hogy a fiai is mind jól tanultak.
– Hát a kedves tatája hogyan tanult? – kiáltá közbe Justh Gyula.
A Zimándy páter latin idézetei alatt az egész Ház egyszerre beletalálta magát a hangulatba, s felhangzott az »Audiamus« és a »Taceat«. Mintha csak az ősrégi pozsonyi dietákon lettünk volna.
*
A mai ülésről nem sok feljegyeznivaló van. Herman megindítá a szokásos évi támadást az egyetemi professzorok seftelési szelleme ellen, amire, mint minden évben, most is Szilágyi Dezső válaszolt. A harmadik egyetem, e fehér lepedős kísértet is a sorompók elé idéztetett, hogy aztán egy esztendeig megint a sajtóban bolyongjon, futkározva Pozsonyból Szegedre, és meg nem pihenve sehol, mint az örök zsidó.
Természetesen antiszemita szónok mára is jutott; jól dolgoznak derék hazánkfiai, legkevesebben vannak, de legtöbbet ők beszélnek. Legalább van mit olvasni a szegény jó prímásnak otthon Esztergomban az unalmas téli estéken.
Szemnecz Emil a szabadkőművességet támadta erős »hazamentő keresztény« tendenciával. Dobránszky Péter leleplezéseket tett a műegyetemről. Hoitsy Pál csillagvizsgáló intézetet akar.
De itt megálljunk, mert ő az egyetlen ellenzéki az egész büdzsé-vita óta, aki felállítani akar valamit.
A többi mind törülne, bontana.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi