A MAI ÜLÉS [febr. 19.]

Full text search

A MAI ÜLÉS [febr. 19.]
A mai ülés teljesen érdektelen volt. Sok beszéd sok aljjal. A nagy szavazógépezet csak lassan haladhatott előre, mert a küllőibe minduntalan belekapaszkodott a szóbőség.
Herman Ottó ott kezdte, ahol tegnap Dobránszky hagyta el: a műegyetemnél. Az éjjel egy eszméje támadt, azt mondta el; hogy jó volna egy gazdasági fakultást is fölállítani a műegyetemen.
Utána Nendtvich Károly okvetetlenkedett. Neki is támadt egy eszméje: hogy jó volna, ha az egyetemi tanárok maguk határoznák meg a tandíjaikat. (Úgy van! Az igazán jó volna a tanároknak.) Beszédje végén az öregúr megdicsérte Dobránszkyt. (Hogy mi mindenre akad még vállalkozó szellem a Házban!) S igazságtalan eljárásnak tartja elmozdítását.
Erre persze könnyű volt megfelelnie Trefortnak.
De még könnyebben felelt meg a Dobránszky tegnapi vádjaira Berzeviczy Albert, a nagy tehetségű fiatal államtitkár, akiben a legkiválóbb szónokát vesztette el a szabadelvű párt, de valószínű, hogy csak rövid időre.
Sorba szedte a Dobránszky tegnapi illetlen vádjait (melyek még Dobránszkynak is ártottak), s a Ház mély figyelme és nagy tetszése közt mutatta ki azok valótlanságát.
Krisztus urunk megmondta ugyan, hogy aki kardot ránt, kard által vesz el, de arra már nyilván ő sem gondolt, hogy aki kard által vesz el, az még kardot rántson. Ki gondolhatta volna azt el, hogy Dobránszky, kinek a leleplezések által lőn pusztulása, maga is a leleplezésekre adja kétségbeesett fejét.
Helfy ma egy új országocskát tárt fel. A Ház (mely minduntalan Angliába és Franciaországba tesz kirándulásokat) egész ismeretlenül érezte magát a kies Norvégiában, s imponált neki a példa. Olyanoknak kellene lenni az iskoláinknak, mint a norvég iskolák. Lipthay Pál helyeslőleg bólintott a fejével: »Úgy van!«
De a legcsapodárabb volt ma Zichy Antal – Helfy szidta a német rendszert, melynek másolata a miénk, Zichy dicsérte a német rendszert és szidta a franciát.
Ennek kapcsában aztán egypár oldalvágást mért magára a francia nemzetre is, belecsap egy kicsit a külügyi politikába, s már-már megveretni készül a franciákat a burkusok által, mikor a Wahrmann nagy kerek fejében megfogamzik egy furfangos gondolat, s odalépked az elnöki katedrához:
– Kegyelmes uram, hogy engedheted?
– Hát mit csináljak?
– Látom, hogy igazságtalan vagy. Mindig csak a monarchiákat védelmezed. Védd meg már egyszer a köztársaságot is!
Péchy szót fogadott, meglóbázta a csengettyűt, és félbeszakította a szónokot:
– Figyelmeztetem a képviselő urat, tartózkodjék az ilyen részletektől, mert az illető nemzettel barátságban állunk.
És ezzel a Péchy Tamás gyűjteménye a megvédelmezett országokból teljesen komplett lett.
Még Kiss Albert tartott egy okos, de kálvinista beszédet, és még Göndöcstől vártak egyet az ülés végére, nógatták is, hogy szóljon, kiabálták a nevét, de az örök derültség fölkent papja nevető szemekkel, komikus gesztusokkal mutogatta a jobb kezét, hogy nincsen az ujján a híres gyémántgyűrű.
A beszélő-gyűrűjét otthon felejtette Göndöcs.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi