Aki hiányzik
Aki hiányzik
Van a lépcsőháznak vidámsága is. Szép napokon nagy raj pufók és sápadt képű gyermek heverész a lépcsőfokokon, a kacaj, csevegés tölti be a levegőt.
Összegyülekszik sokszor az egész ház apró népe a lépcső egy-egy pontján, s van nagy csirip-szkupcsina. Aztán egyet gondolnak, s az egész raj felömlik az emeletre valamelyik kis pajtásért.
Van azonban a lépcsőháznak bánata is. Mikor a vidám gyerekcsapatból valakit elragad a fekete ember, a rettenetes »bobo«.
Egypár napig szinte érzi a lépcsőház, hogy valaki hiányzik belőle.
A piros pántlikás kutya, az elhunyt hű pajtása nyugtalanul szaladgál hol az ajtóhoz, hol a lépcsőkhöz, keresve játszótársát s mérgesen vicsorítja fogait a doktorra, aki az utolsó részvétlátogatást teszi a házban.
A gyerekek még egyszer fölrohannak lármásan az emeletre, hogy lehívják a kis pajtást, de félúton hirtelen megállnak, eszükbe jut, hogy hasztalan hívnák, s lefutnak ismét az udvarra, hogy többé sohase jöjjenek vissza.
A gyermekét vesztett anya összeszorult szívvel halad el a gyermekcsoport mellett, amelyből hiányzik az az egy.
S mindebben annyi a szomorú.
Valami űrt a még oly parányi lény is hagy maga után a nagy házak örökké változó életében.
