II. A vita
II. A vita
Napirenden az Irányi árvizes indítványa volt s Baross vízszabályozási politikája.
Miután igen kevés ember van, aki még nem volt vízi kormánybiztos, vagy legalább nem írt a »Jó szív«-be, tehát csupa szakemberek voltak jelen, s miután az ülés egy nagy szerencsétlenséggel kezdődött (Radocza a Csatár igazolását jelentette be), Irányi festői beszéde, melyben eleven színekkel ecsetelte az árvizes vidékek szerencsétlenségeit, nem tett már olyan hatást, mint különben.
Utána Melczer Gyula hozakodott elő a terveivel. Egy olyan hajózható csatornát kellene építeni az Alföldön keresztül, mely a vizeket egyesítené, nagy földterületeket öntözhetőkké tenne, s az Alföld termékeinek olcsó szállítására is jó volna.
– Biz az jó volna – sóhajtott Baross Gábor.
A pénzügyminiszter komoran nézett maga elé, csak Wekerle csörgetett a zsebében néhány hatost.
Majd Baross állt fel, s hosszú, nagyszabású beszédben, mely folyékonyan és az egyszerűség meggyőző erejével ömlött ajkain, fejtette ki az árvizek okait s követendő programját. Ma a szokottnál is jobban volt diszponálva, s mindenkit, még az ellenzéket is meggyőzte, hogy e nagy, életbe vágó feladat higgadt, erős és avatott kezekben van.
Gyakori »helyeslés« szakította félbe előadását, s az elnök öt percre függesztette fel az ülést beszéde után. A Ház kivonult a folyosóra.
– Ezen öt perc alatt beszéljen Szederkényi! – kiáltá egy maliciózus kormánypárti, mert Szederkényi volt följegyezve következő szónoknak.
Mit mondott Szederkényi? Hát mit mondott volna! Ő is, a jó lélek, mint Irányi, more patrio, egy kis tanácskozást szeretne előbb, úgy okoskodván, hogy az ha nem használ, hát semmi esetre sem árthat az árvizeknek.
Szederkényit nyomban követte egy »szűz« szónok: gróf Szapáry Gyula.
Hogyan, Szapáry Gyula?
Nos igen – éppen ez a parlament csodaereje, hogy az ember újra átalakulhat benne szűzzé. Két különböző atmoszférába jut. Szűz volt egykor a miniszteri széken innen, és szűzzé lett ismét a miniszteri széken túl.
Első beszédjét tartotta, amióta nem miniszter.
Ingerlő kíváncsisággal lesték szavait »kombináció anyag«-nak, hogy ragasztóerő akar-e lenni a pártban, vagy bontóerő?
A rokonszenves kormányférfi meg tudott maradni beszédje után is »érdekes«-nek, nem hagyott egészen benézni a kártyáiba.
A folyosói »konok cigarettezők« mohón kérdezgették a kijövőktől:
– Mit beszél Szapáry?
– Ugyanazt, amit Baross – szóltak a kormánypártiak.
– Barossal polemizál – felelték az ellenzékiek.
S ez a teljes bizonyíték rá, hogy kiválóan sikerült a beszéde.
