TIZENKILENCEDIK NAP

Full text search

TIZENKILENCEDIK NAP
Mint a mécs, mikor már kevés benne az olaj, bágyadtan kezd pislogni: megérzik a vitán is, hogy a maradék-szónokok szpícselnek kevés olajjal.
A kormánypárt rég elhallgatott, később a habarékpárt is kidőlt, ma már csak függetlenségi szónokok voltak. Úgy nézett ki az ülés, nem mint egy vitézi torna a középkorból, hanem mint egy gimnaziális vizsga. Egymásután jöttek elő a discipulusok, elszavalván a mondókájukat. S a Ház, éppen mint egy vizsgai közönség, ügyesen tetette magát, hogy élvez. Némelykor nem is tetette.
Különben csöndesre fordult az idő. Békés hangulatban könyököltek padjaikban a képviselők. Az ellenzék is kedvetlen volt. Tisza Kálmán se volt a Házban. Egyszóval ma nem volt előadás.
Gosztonyi Sándor kezdte meg a vitát. A negyvennyolcadiki törvények helyreállítását sürgeti és a Rákóczi hamvait szeretné hazahozni. Majthényi Ádám a független mamelukokhoz fordul, hogy szavazzanak az ellenzékkel. (De már ennél mégis könnyebb hazahozni a hamvakat.)
Most az öreg Csatár állt fel s originális kiszólásaival több ízben megnevetette, de személyeskedéseivel ugyanannyi ízben megbosszantotta a Házat. Megpiszkolja György Endrét, akinek hivatala van a vasutaknál s e hivatalt a szavazásért kapta.
– Ilyen dolgokat ne állítson – vág közbe az elnök.
Munkásságáért kapta a hivatalát.
– Innen kapta, kérem alássan – bizonykodik Csatár.
– Ne mondjon ilyet, mert ez nem áll! – korholja az elnök.
A vén sün farizeus alázatossággal kulcsolja össze kezeit mellén s szemét az égre fordítván, éneklő hangon nyöszörgi:
– Meghalnék, ha ki nem mondanám.
Percekig tartó hahota tör ki: Csatár mentegeti magát, nagy fejét búsan ingatva: »Ilyen alkotás vagyok én.«
Aztán Asbóth ellen fordul, aki megsértette a függetlenségi pártot, amelyikhez ő is tartozik.
– Nem kell nekünk! – vág közbe Thaly Kálmán, s megint kiújul az előbbi kacaj.
Végül a miniszterelnöknek ad tanácsot s a becsületes jószívűség látszik szájából kicsurogni, hogy úgy a maga, mint úri családja érdekében hagyja ott a bársonyszéket, melyre nem szorult, mert adott neki az isten eleget; szerezzen vissza még egyet: a népszerűséget. (Nagy derültség.)
A sercika almákról nevezetes város követje, Horváth Ádám következett ezután; gyengébb valamivel mint egy közönséges professzor, de éppen ezért nem olyan nagyon unalmas.
Megtámadja a katonai tankönyveket, s olvas fel belőlük és a szolgálati utasításokból részleteket németül, egy kicsit magyaros akcentussal; ami úgyis illik Tuhutum-féle pufók arcához és tömött, hosszú bajszához.
– Mikor még én tanultam németül – hozza fel mentségére –, a Thun-korszak már lejárt, a Csáky-korszak pedig még nem kezdődött el.
Ez volt a legjobb megjegyzése. Az értelmetlen műszavakkal megspékelt tankönyvek csodabogár-gyűjteményére odaszólt Fejérváry:
– Tudatlanok vannak az Akadémiában is.
Sértődve szisszen fel Thaly.
– Kikérem magamnak. Az Akadémiában nincsen tudatlan. (Ezt igazán szükség volt már egyszer az ország színe előtt kijelenteni. )
Szalay Imre nagy eszmékkel jött be a Házba. Hogy így fogja megszólítani: »Geehrtes Haus.« De ettől elállott. Minek tegye örök irigyévé Károlyi Gábort? A másik politikai megfigyelése, hogy a miniszterelnök kénytelen volt a lovait is kicserélni, hogy a kocsijára rá ne ösmerjenek.
– Nem igaz! – förmedt fel Fejérváry, amire nagy zaj, nyugtalan fészkelődés támadt a balpadokban.
– De úgy van; tessék megnézni! – bizonyítá Szalay és több közbeszóló.
(Hát talán egyszerűen kidőlt valamelyik szürke és Schneider más lovat fogott be helyette. Mert ha a miniszterelnök felismerhetlenné akarta volna tenni a fogatját, akkor Schneidert kell vala kicserélnie.)
Szemére veti a többségnek, hogy az is felhasználta 1872-ben az ifjúságot, pedig az nem is volt vele egy nézeten. A mostani úgynevezett méltatlan harcban is a többség a kezdeményező: tőlük származik egy névtelen röpirat, mely az ellenzéket pellengérre igyekszik állítani.
– Pulszky Guszti írta! – kiáltja Fenyvessy.
– Nem ő írta – feleli egy hang jobbfelől.
– Még azt se? Hát mit írt? – elméskedik a habarékpárt fenegyereke, nagy derültséget keltve.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi