Berzeviczy Albert
Berzeviczy Albert
Az államtitkár se nem egészen képviselő, se nem egészen hivatalnok. Az államtitkár csak valami. Néha azonban alig valami. Mert a minisztere miatt nem érvényesülhet a minisztériumban s az államtitkársága miatt nem érvényesülhet a Házban.
Az okos miniszter még használhatja az okos államtitkárt. De az okos államtitkár alig használhatja valamire az okos minisztert. Kemény Gábor mellett nőhetett Baross, Széchenyi mellett Matlekovics. De a Kemény Gáborok fajtája elmúlt – tessék most nőni Wekerle és Csáky mellett.
És Berzeviczy mégis nő, egyre nő – legkiválóbb államférfiaink közé verve ki magát.
Mai szónoklata a vita egyik eseménye. Lucidus-fej, s nagy komprehenzív erővel bír, aki ilyen mély vonalakból s ilyen kerekded rámában tudja a hatalmas szétágazó kérdést kiemelni. S mennyi fény, mennyi zománc van az előadásban.
A Deák Ferenc-i világosság és egyszerűség helyett, mely a Csáky előadását oly szépen különbözteti meg a mai szónokoktól – Berzeviczynél hangulat és kolorit van, mely tetszetősen, rokonszenvesen lopja be magát a fülekbe s némely helyeknél (bár kissé ritkán) a szívet is megrezegteti.
A figyelemmel hallgatott beszéd után kitört a hatalmas éljenzaj jobbról. A képviselők robogva siettek a Csáky háta mögötti padhoz kezet fogni a szikár szónokkal, kinek halovány arcára piros foltokat festett a hév és a kimerültség a nagy és hosszú beszéd után.
A tolongók közt előretört zihálva, a padot, széket átugorva, egy virgonc alak ősz fejjel, paprikapiros arccal s lelkesedéssel megkapta a szónok két kezét s csak rázta, rázta, egyre rázta.
– Nini, az öreg Madarász apó!
S lett olyan éljenzés az öregnek, aminőt még életében se kapott.
Denique a kéznek egy mozdulata többet ér egy alkalmas helyzetben, mint egy fenomenális beszéd rosszkor.
E pillanatban lépett be a terembe Tisza Lajos miniszter.
Károlyi Gábor felugrott s bántón nyeglén süvíté, mint egy kuvik:
– No mi hír Bécsből, abban a római dologban?
A baloldal kacagott, a jobbmező az elnököt sürgette: – Rendre kell utasítani!
Az elnök áttette a mankóját az előbbi térdéhez és gondolkozni látszott.
