A terhek törlesztése
A terhek törlesztése
Lefekvés előtt bejött a szobámba az öregúr a gyertyával (amit a néni otthon önt faggyúból üvegcsövekbe) s elpanaszolta, hogy nagyon sok a kiadás, a katonatiszt sokat költ.
– Behozza azt a jó sóvárnoki föld.
– Behozná, öcsém; nem panaszkodom ellene. Bár ő se tenné. Nem is teszi; ámbár tehetné – mert nagy terheket tettem rá. Sok van rá betáblázva. S ezentúl már csak minden öt évben törleszthetek.
– Úgy! Minden öt évben?
– Akkorra szoktam adni a terminusokat. De nem elég… Nem elég! – sóhajtott fel szomorúan. – Végem lesz, öcsém, végem lesz, ha csak a szerencse különösen be nem ütne.
– Persze, egypár jó termés.
– Ej, dehogy. Az nem segít. Hanem három-négy követhalál még kiránthatna.
– Miféle halál?
– Hát a követek halála hehehe (és jóízűen nevetett). A királynak is vannak eszméi. A kormánynak is vannak eszméi. Nekem is vannak eszméim. Azonfelül van népszerűségem is. S ha követválasztáskor odaállok valahova, ahova akarok, érted, és aki mellett akarok, érted, akkor azé a mandátum, hékás.
– Igenis, értem már.
– A követválasztás azelőtt, mikor még én is szamár voltam, és föllépegettem, mindig egy csomó terhet hozott a birtokra, most mindig levesz egy csomó terhet. Hát nem igazságos ez így? Mert velem kell a jelöltnek beszélni, hm. Csakhogy ritkán van… öreg, beteges hazafiakat szeretnék kapni, akik gyorsan halnának egymás után…. De már álmos is vagy, amint látom, aprók a szemeid. Eloltsam a gyertyádat? Itt a víz, ha inni akarsz, ott a csengettyű, ha valamire szükséged van. Vagy beszélgessünk még?
– Nem, nem elég lesz. Mert hisz nekem is megvan már a mappám a János bácsi ábrázatáról.
