Az urambátyám lapja
Az urambátyám lapja
Vacsora után áttért a beszélgetés a sajtóra.
– Milyen lapot járat urambátyám?
– Ez idő szerint semmilyet! De tudván érkezésedet, valami négy nap előtt előfizettem a »Hon«-ra. Ma tán el is hozza már a postás.
– Hisz a »Hon« már nincs is meg.
– Úgy? Akkor az »Ellenőr«-re.
– Csakhogy az sincs!
– Lehetetlen! – szólt János bácsi jámbor képpel. – Akkor hát nem is tudom. Átadtam a pénzt a postamesternek, hogy egy kormánypárti lapot rendeljen meg; az ördög tudja jobban, mifélét.
Még időnk se volt másra fordítani a beszélgetést rúdját, mikor jött a postás egy köteggel az »Egyetértés«-ből.
– No, hát itt a lap! – kiáltott föl az öregúr élénken. S fölrakván pápaszemét, egész találomra kihúzott egy számot s elkezdte olvasni a vezércikktől kezdve lefelé egész addig a sorig: »felelős szerkesztő: Csávolszky Lajos.« Élvezett. Izzadság csurgott az arcán, míg a harisnyát kötögető Máli néni apróra vette velem a vidék összes eseményeit. Váltig vártam, mikor fog fölszisszenni az öregúr: »Ejnye, ezer ördög! Ez a postamester engem bolonddá tett«. De nem. Szép csendesen letette a kiolvasott lapot és a pipáját kezdte tömögetni.
Én törtem meg a csendet:
– Nos, mit mond az újság, János bácsi?
– Kotyog. Ügyesen kotyog.
– Hát erre prenumerált?
– Erre – felelte nyugodtan.
És ezt felelte volna, bármelyiket kapja is. Azt felelte volna a »Magyar Állam« láttára; azt a »Nemzet«-re, azt a »Hirlapok«-ra. Erre prenumeráltam, erre hát.
S míg ti, jámbor újságírók, töritek a fejeteket bent a szerkesztői irodákban, hogy megadjátok lapotoknak a helyes irányt, a tetszetős beosztást, beleöntitek az egyéniségteket, belelehelitek az üde hangot: addig az öregúr kiveszi a lapcsomagból az öt nap előtti számot és azt mormogja a végén, hogy »elég ügyesen kotyogtok«.
