Egypár év előtt, meghítt a nagybátyám, keőmezei és sóvárnoki Soós János úr az ő »vendégszerető úri házához« (Ipsissima verba) falura.
Megírtam neki, hogy elmegyek, de Vácra küldjön elébem kocsit, ekkor és ekkor stb.
A kitűzött nap elindulván, váltig töprenkedtem a hajón, mint akadok rá a János bácsi fogatára; sem én nem ösmerem a kocsist, se ő engem. De az se tudhatja, hajón jövök-e vagy vasúton?
S íme, ahogy a parton kiszállok és szétnézek, a sok száz kocsi közt (éppen országos vásár volt), egyszer csak elém ugrik egy zömök fürge legényke s leemeli illendően a kalapját:
– Én viszem a tekintetes urat.
– Hát ki maga?
– A tekintetes Soós uraság kocsisa. Név szerint Faragó János, megkövetem alássan.
– És hogy ösmert rám? – kérdém kíváncsian. – Hogy tudja, hogy engem visz?
A legényke egy összegyűrt papirost suhogtatott meg a markában.
– Mappa van nálam az ábrázatáról.
– Mappa! Énrólam! Meg vagy bolondulva?
Pedig csakugyan igazat mondott. A »Vasárnapi Ujság« azon száma volt nála, mely az arcképemet közli.
– A tekintetes asszony adta ide, hogy azt mondja, erről ösmerek rá a tekintetes úrra.
Okos emberek ezek a régiek! gondoltam magamban és fölültem a csézára.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.