Bartalus István (Bálványosváralja, 1821. nov. 23. – Bp., 1899. febr. 8.): zenetörténész és népdalgyűjtő, az MTA l. tagja (1875). Pályáját mint jogász kezdte, majd a kolozsvári konzervatóriumban tanult. Wesselényi Miklós házánál volt nevelő; 1846-tól zongoratanító. 1851-ben Kolozsvárról Pestre költözött; egy ideig előadóművész s az állami elemi és polgári isk. tanítóképző intézet zenetanára volt. 1867-től a Kisfaludy Társ. tagja. Mátray Gábor mellett Bartalus a m. zenetörténeti kutatás megindítója. Legjelentősebbek m. zenetörténeti tanulmányai és kiadványai, továbbá nevezetes népdalgyűjteménye is, bár ő sem ismerte fel a népzene és a népies műzene közti különbséget. – M. 101 magyar népdal (Pest, 1861); A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. sz.-ban (Pest, 1869); Magyar Orpheus (Vegyestartalmú zenegyűjtemény a XVIII. és XIX. sz.-ból, Pest, 1869); Jelentés a felső-ausztriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratairól és nyomtatványairól (Bp.; 1870); Vázlatok a zene történelméből (I., Bp., 1877); Adalékok a magyar zene történelméhez (Bp., 1882); Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye (I–VII., Bp., 1873–96); Instruktív művek, etűdok, kargyűjtemények.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.