„DR. FONÓ ALBERT TANÁCSADÓ MÉRNÖK”
„DR. FONÓ ALBERT TANÁCSADÓ MÉRNÖK”
Quidquid praecipies, esto brevis!
Bármi tanácsot adsz, röviden tedd!
(Horatius)
Bármi tanácsot adsz, röviden tedd!
(Horatius)
Mi volt a szerepe a század első évtizedében a tanácsadó mérnöknek? Csak a nagyobb gyárak, vállalatok rendelkeztek saját tervező-szerkesztő részlegekkel. A többiek fejlesztési feladataik megoldására tanácsadó mérnököt kerestek. Fonó Alberten kívül mások is vállaltak ilyen munkákat. Ismert, hogy pl. Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) – ugyancsak későbbi Kossuth-díjas akadémikus – csaknem Fonóval egy időben „Pattantyús és Társa” műszaki irodát nyitott elektromos erőátviteli és világítási berendezések tervezésére és szerelésére.
Vagyis a hazai ipar bizonyos részének szüksége volt a tanácsadó mérnökökre, másrészt kellettek rátermett, fiatal szakemberek, akik éreztek magukban képességet, tudást, szívósságot, hogy a nem szokványos megbízásoknak eleget tudnak tenni.
Fonó Albert 1909 és 1950 között látott el ilyen magánmérnöki feladatokat magas színvonalon. Erre a négy évtizedre gondolva, viharos politikai, gazdasági és társadalmi háttérben kellett megfelelnie. Érdemes tehát ezt a nagy időt több szakaszra (az első világháború előtti, utáni, a két világháború közötti, a második világháború alatti és a felszabadulási utáni évekre) bontani, és tanácsadó mérnöki tevékenységét ezekbe az időszakokba ágyazva mozaikszerűen bemutatni.
