Fonó Albert (Bp., 1881. júl. 2. – 1972. nov. 21.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1956), az MTA tagja (l. 1954). Tanulmányait a bp.-i József Műegy.-en végezte (1903). 1905–1907 között ösztöndíjjal külföldön tanult tovább. 1909-ben a műegy.-en műsz. doktorátust tett. 1909–1950 között önálló tervező és tanácsadó mérnök; több hazai vállalat gépészeti energetikai berendezését tervezte. 1950-től haláláig a Kohó-és Gépipari Min. Tervező Irodái (KGMTI) szaktanácsadója volt. Több tanulmánya közül a torló sugárhajtóművel – melyet 1915-ben a hadvezetőségnek felajánlott – közel negyven évvel megelőzte a gyakorlati megvalósítást. Elgondolását kompresszorral kombinált hajtóműre is kiterjesztve 1928-ban szabadalmaztatta. Ezenkívül több találmánya van a hőtechnika, a közlekedéstechnika, a kohászat és az elektrotechnika terén. Élete utolsó évtizedében az általános energetika, ezen belül az ipartelepek, kohóművek és bányák energiagazdálkodása foglalkoztatta. Tagja volt az angol International Academy of Astronautics-nak és 1970-ig az Energia Világkonferencia Magy. Nemzeti Bizottsága elnöki tisztét is betöltötte. – Irod. F. A. (Energia és Atomtechnika, 1973. 2. sz.); Kovács K. Pál: F. A. (Magy. Tud., 1973. 4. sz.); Nagy István György: F. A., a sugárhajtás úttörője (Fizikai Szle, 1978. 2. sz.).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.